Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

14

miniszternek 1901. évi 54,339. számú rendelete okozott, mely a jogbölcsészetet a második alapvizsgálat tárgyai közűi kizárta, a mi annál csodálatosabb, hogy éppen maga a miniszteri rendelet hangsúlyozza, sőt nagy erudicióval védelmezi ezt az abstrakt jogi tudást leghatalmasabban támogató tudományt. Sajnos, hogy ez a rendelet levágta e tudomány szárnyait, vergődésre kényszerítvén azt, mert tapasztalati tény, hogy a vizsgálaton kívül eső tantárgyak hamupipőkéi a tanulmányozásnak. Kellemesebb foglaiko- kozást nyújtott ennél a tanári karnak „az elméleti jog- és állam- tudományi államvizsgáról és a jogi szakoktatásról“ szóló újabb miniszteri előadói tervezet. Ezzel mar örömest foglalkozott a tanári kar, mert alapelvei és tervbe vett főbb intézkedései lényegesen megegyeznek a kar nyilvánosan is kifejezett korábbi kívánalmaival s csupán a kevésbbé lényeges részletekben szorulnak a megigazításra. Ez a tervezet a mi tanári karunknak is leküldetvén véleményadásra, a kar behatóan foglalkozott azzal s arról szóló véleményes előterjesztését Zsindely István által megszerkesztve, nyomtatásban közrebocsátotta. Az előterjesztésben kifejtett nézetek belékerúltek az egyetemes tanügyi bizottság munkálatába és ennek révén a minisztériumba. Most tehát már alaposan reménylhető, hogy az egyértelműség és a tervezett törvény létre jő s legfelebb csak az kétséges, hogy hajlandó lesz-e a kormány a szűkös viszonyok közt levő jogakadémiákat a kívánt anyagi támogatásban is részeltetni.

Aztán csak egyet még e kir életéből. Ballagi Gézát a kar egyik kitűnőségét, az olasz-liszkai kerület országgyűlési képviselővé választván, a nevezett tanár ezért is, de méginkább egészségi állapotának kedvezőtlen tünetei miatt kénytelen volt a második félévre szabadságot és egyúttal nyugdíjra való felterjesztetést is kérni. Elöljáróságunk a kéréseknek helyt adott, a tanári kar pedig akként rendezkedett be, hogy a Ballagi Géza tantárgyait Finkey Ferenc és Illyefalvi V. Géza vették át a második félesztendőre; nyugdíjazása még késik ugyan, de hisszük, hogy hamarosan leérkezik már és hisszük, hogy tőle sem kell még búcsút vennünk sem most, sem azután még nagyon soká.

A főgimnázium szintén nyugodtan folytatta pályafutását a megszokott úton, a régi irányban, de e közben, — miként jelentette, megkezdte a konventi új tanterv fokozatos életbeléptetését is. Tanerői közűi Novák Sándort kellett nélkülöznie, a ki egy esztendei szabadságot kapott hadkötelezettségének lerovására; a jövő iskolai