Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

i 5

év elején visszakerül ugyan, de akkor meg két kipróbált erő válik meg a főgimnáziumtól Makláry Pap Miklós és Zombori Ernőd személyében. Érdemeik méltatásával annak idejében nem fukarkodhatunk. Ugyancsak a jövő év elején foglalja el hivatalát a már megválasztott két új tanár: Deák Géza és Zelles Lajos; amaz a geométriai és a szabadkézi rajz tanszékére, emez az újonnan állított földrajz-történelmi tanszékre lép, de mindketten rendes tanári minőségben. A szives Isten hozottat már e helyről is küldjük hozzájuk, működésükhöz pedig örömest fűzünk szép reményeket.

Főtiszteletű elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Ha vissza tekintünk az előadottakra, az előadottakban főiskolánk múlt évi történetére: talán elmondhatjuk, hogy ez az év, — hála érte a Gondviselésnek! — nem méltatlanul illeszkedik be a főiskola történetének hosszú évláncolatába; talán elmondhatjuk, hozzá- illik ez is a többi társaihoz, sőt talán még azt is, hogy egy még szebb, egy még jobb folytatásnak lehet ez jelző láncszeme. Tekintsünk vissza még egyszer reá, elöljáróság és tanári kar együttesen, nyugodt öntudattal, Isten iránti hálával ; a jövőbe pedig nézzünk erős reménységgel, buzgón kérvén az egek urát, hogy tartson meg mindnyájunkat, tartsa meg ezt az imádott, ősi főiskolát továbbra is az ő mindenekre elégséges kegyelmében és a mi áldozatrakész közönségünk állandó szeretetében !

2. Az iskolai év nevezetesebb eseményei.

Alig végződött el a múlt iskolai esztendő, alig oszlott szét a pihenésre múzsaseregünk, a főiskola szünidei csendjét már is örömzaj élénkítette meg. Az ezelőtt 40 évvel, 1861-ben érettségit itt tett osztálytársak 21 főből álló tiszteletreméltó, lelkes csapatja jött össze julius 3-án az Alma Máter falai közt találkozóra. Jövetelük a főiskolának is szólt, egymásnak is szólt s áhítatos, lelkes, mély benső- ségű érzelemnyilvánítások közt ünnepelték meg a tanári karral összeölelkezve ezt a reájuk s a tanári karra nézve is emlékezetes szép napot. Példájokból ismételten jól esett meggyőződnünk arról, hogy varázserő van e főiskolában azokra nézve, a kik itt tanultak s itt kötöttek barátságot. íme, negyven éves nehéz pálya sem gyengíthette meg a szívekben sem a főiskolának szerelmét, sem az egymás iránt táplált igaz barátságot. Isten áldja őket továbbra is és vezérelje ismét vissza a kölcsönösen megígért 50 éves találkozóra!