Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

6)

hogy a mult esztendőben csak az egyik, a kisebbik díj volt kiadható. Tehát két nagy és egy kisebb, összesen három díj. Oly kedvező körülmény, melynek alapján bizton remélhettük, hogy ha valamikor, úgy most bizonyára sokan vesznek majd részt e versenyben, hogy ifjaink a hármas jutalom által kecsegtetve, örömest fognak megbirkózni a kissé nehezebben kezelhető szöveggel is. Ez a szöveg a Máté ev. XII-ik részének 31-ik verse volt: „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szent Lélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek.“ Szomorúan, mert csalódva jelentjük, hogy reménységünk megcsúfolt bennünket, mert a hármas-díjra csak egy pályamunka érkezett, ezzel a jeligével : „ Viggázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne jussatok /“

Látván e szűkös eredményt, a mely mostanában nem is első már főiskolánkban, sopánkodásra is, korholásra is hajlandók lehetnénk, ha nem tapasztaltuk volna, hogy a bevégzett tényeken se érzékenykedés, se intelem már nem segít. így hát, mert e jelentésben történetet is írunk, megelégszünk a tény száraz megörökítésével, igy is tanúbizonysága lesz az mindenkorra mai ifjúságunk tehetetlenségének, önbizalom és nagyratörés hiányának, s talán-talán egyik hegyes ösztökéje a várva-várt munkakedv fel- ébresztésének. Adja Isten, hogy úgy legyen !

E szűk termés feletti kedvetlenségünket nagy mértékben enyhítheti azonban az a körülmény, hogy a beérkezett egyetlenegy pályamunka középszerűen kifejlett s eléggé érett gyümölcsnek mondható. Tervelése, berendezése, kidolgozása, szellemi légköre általában megüti a mértéket. így mindjárt a tárgyával : „A legnagyobb bűnről“, ha nem kimeritőleg is, de kielégítően fejezi ki a szöveg tartalmát s csak sajnálni lehet, hogy a beszéd homlokára ezt és nem azt az elmésebbet írta ki, melyet a bevezetés végén, tárgyalásra ekként tűz ki : „a bűnök bűnéről.“ Ez találóbb is, nyomatékosabb is, kifejezőbb is. Bevezetése az alapíge előállásának körülményeiből, a contextusból indúlva, kitérés és körűl- ményeskedés nélkül, elbeszélői modorban vezet a tárgyra, a bűnök bűnére, a melyet eképen oszt fel : I. Kik azok, a kik e bűnt elkövetik ? II. Miképpen óvjuk meg magunkat e nagy bűntől! Felosztása, első tekintetre hiányosnak tűnhetik fel, mivel a legtöbb hallgató annak körülírását várhatná, hogy mi az a sz. lélek elleni bűn? Azonban ő erről a tárgyról már a bevezetésben is mondott nehány nyomravezető szót ; itt pedig a sz. lélek ellen