Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

vétkezők (ismertetésében meglehetősen tiszta fogalmat n>újt e bűnről a hallgatóságnak. Itt, ugyanis, előbb általában ösmerteti e bűn elkövetőit s ilyenek szerinte azok, a kik rágalommal illetik Isten mindenható erejét; a kik megfontolva, szántszándékkal állanak útjába az istenországa terjedésének ; a kik tudva eselekesz- nek gonoszt, sőt gúnyt űznek az istennek tetsző munkából- Azután jönnek a példák; elsőbben a farizeusok, mint e bűn régi, typikus képviselői, — azután a vallással nem törődök, a számításból, haszonlesésből áldozok, a nemes ügy őszinte, áldozékony munkásait kigúnyolók, az Isten ellen lázadó tudományos gőgösök, mint e bűnnek, ma is szemmel látható hordozói. Ezek a példák, így együtt, elégséges világot gyújtanak a hallgatók lelkében a bűnök bűnéről, a mely éppenazért megbocsáthatatlan, mert az istenit, a lelket gúnyolja meg az emberben. Csak az a kár, hogy ez az utóbbi gondolat nincs ily tisztán kifejezve; de másfelől az is igaz, hogy a bűnök bűnének elkövetőit világosan, érthetően és szóno- kiasan festi le.“

A Il-ik részben, a hol azt tárgyalja, hogy miként óvhatjuk meg magunkat a bűntől ? — leghatékonyabb óvószerűi, orvos- ságúl azt ajánlja, hogy „ne szégyeneljük soha a Krisztus evan- gyéliomát!“ Hát ez kevés is, meg sok is. Kevés, mert igen általános és a Krisztus evangyéliomának nem szégyenlése még meglehetősen negativ dolog ; és sok is, mert az evangyéliom nem annyira orvosszer, mint inkább gyógyszertár s az igehirdető feladata nem az, hogy a gyógyszertárra rámutasson s csupán a bemenetelre buzdítson, hanem az, hogy épp azokat az orvosságokat válassza ki és adja át a hallgatóknak, a melyekkel a kór ellen leghathatósabban védekezhetnek s azok pedig, a kik már belé- estek, alaposan kigyógyúlhatnak. Jobb lett volna azért, ha részletesebb, úgy szólván adagoltabb orvosszereket nyújt vala a hallgatóságnak; mert ez a rész, úgy a mint meg van írva, kissé szürke lett az általánosságok miatt s a részletezésre törekvő esetek és buzdítások eltörpülnek mintegy az evangyéliom nagysága mellett. A tárgyalása azonban így is emelkedett, buzdító, megnyerő. Végűi a záradékban ügyesen fogja együvé tárgyalásának szálait s egy pár találó szentirásbeli helylyel csattanósan végzi beszédet.

Nem remekmű még e beszéd, de nem is méltatlan, nem is sikertelen kísérlete a kezdő prédikátornak és mi nyugodt lelki- ösmérettel mondhatjuk el, hogy sokkal gyengébb beszédeket is