Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
m élvezettel hallgatta ének és zenekarunk lelkes darabjait, zajos tapsaival fejezve ki megelégedését és elismerését a szereplők iránt, a legtöbb darabot megismételtette. A műsor befejeztével főt. Kun Bertalan püspök úr intézett az ifjúsághoz elismerő és buzdító szavakat a bemutatott szép eredményért, az ének- és zeneelőadások, valamint a szavalatok sikeréért s felhívta az ifjúságot, legyen továbbra is lelkes és buzgó előmozdítója a szép- művészeteknek s egyszersmind Gr. Nagy Béla és Imre István akadémiai ifjaknak elismerő szavak kíséretében adta át az egyes lelkes adományozók által rögtönözve összegyűjtött jutalomdijat 13—13 koronát szépen sikerült szavalataikért. Végűi hálás köszönetét tolmácsolva a szép számú közönségnek az ifjúság iránt tanúsított érdeklődéséért és figyelméért főiskolánkat s ifjúságunkat továbbra is a közönség szeretetébe ajánlotta. A következő napon kezdődő vizsgálatokat egy kegyeletes emlékünnepély szakította félbe. E napra volt ugyanis kitűzve — az előre megállapított programm szerint — boldog emlékezetű Emődy Dánielnek főiskolánk és közelebbről jogakadémiánk egykori kitűnő tanárának sírkő leleplezési ünnepélye. A munkatársaknak, a boldogult tanártársainak, az egykori tanítványoknak szívében élő kegyelet és hála lehetővé tette, hogy már régebben egy tekintélyes összeg gyűlt össze az ő emlékezetének megörökítésére. Tanári karunk ez összegből díszes gránit sírkövet emeltetett a megboldogult sírhalma felé s e napon óhajtotta annak leleplezési ünnepélyét megtartani. Délelőtt 11 órakor főiskolai elöljáróságunk, egész tanári karunk és tanuló ifjúságunk kegyeletes érzelmek között kereste fel az elhunytnak örök pihenő helyét a helybeli református egyház temetőkertjében, hol fájó érzelmek között gyűltek egybe a megboldogúltnak családtagjai, tisztelői és hálás tanítványai. Főiskolai énekkarunknak a szíveket megindító szép gyászdala után Dr. Meczner Sándor jogkari dékán s Emődy tanszékének is örököse következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Egy kegyeletes ténynek csendes megünneplésére gyűltünk itt össze ; ünnepünk csendes, de lelkünk mélységes érzelmei, melyek ide vonzottak, annál magasztosabbá teszik azt. S ünnepünk a maga egyszerűségében méltó ahoz a férfiúhoz, kinek nevét most ajkunkon viseljük, a ki a fenségest mindig az egyszerűségben kereste.
