Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
8Ô kimondhatjuk, hogy a galvan-áram a szomszédos vezetőben irányához képest ellentétes irányú áramot gerjeszt, ha 1. záratik, 2. közeledik, 3. intensitásában nő és egyirányú áramot hoz létre, ha 1. nyílik, 2. távolodik, 3. intensitásában csökken. II. Ma a mágnest oly molecvúákból képzeljük összetéve, melyek körül párhuzamos és egyirányú áramok keringenek. A magnes- ség nélküü vasban, vagy acélban ezek e moleculáris áramok nincsenek rendezve s ezek mágnesezése ez áramok egyenlő irányúak! és párhuzamosokká tételével egy jelentőségű. Ha e theoria áll, világos, hogy egy mágnessel, mint rendezett áramok rendszerével ép úgy gerjeszthetünk áramot, mint galvan-árammal. Azokra az áramokra, melyek a mágnesek által keltetnek, először Arago akadt 1824-ben a következő kísérlete közben.1 Egy mágnestű mágneses erejét lengési módszerrel határozta meg és e végre azt körosztással ellátott fakorong felett lengette. Később ugyanazon tű lengési idejét olyan fakorong felett határozta meg, mely rézosztályzattal volt ellátva és arra a meglepő eredményre jutott, hogy a tű kitérései ebben az esetben jóval gyorsabban csökkennek, mint elébb, noha egy lengés tartama észrevehetőig nem változott meg. Egy folytonos, vörös rézből való korong felett e csökkenés még rohamosabban állott be, úgy hogy a tű pár lengés után nyugalomba jött. Aragó igen körülményesen megvizsgálta e tüneményt, megvizsgálta a kísérlet megfordításával s a lengési sebesség változtatásával is, de sem ő, sem Ampere, Poisson, Herschel e's Babbage a hatások kölcsönösségén kívül egyebet nem voltak képesek megállapítani. Sikerűit azonban e tünemény magyarázata is Faradaynak s e magyarázattal, mely felfedezésnek is joggal beillik, az áramgerjesztés tüneményét általánosította a mágnesekre vonatkozólag is. Az a tünemény, hogy az áram a lágy vasat megmágnesezi, elvezette arra a gondolatra is, hogy viszont a magnes áramot gerjeszthet s hogy e hatások kölcsönössége alapján a mágnesek áramindító képessége kísérletileg kimutatható. Egy vasgyűrüre két jól izolált tekercset illesztett aképpen, hogy a tekercsek végei a gyűrű átellenes részein legyenek. Az 1 Ide vonatkozó értekezését az Ann. de Chimie et de Phys, folyóiratban közölte 1824-ben a XVII. k. 363. 1.
