Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
7 dolatvilágában, hanem a műveltebb, de philosophiailag nem iskolázott körökben is — még mindig uralkodó, s kifejtve ama nevezetesebb pontokat, melyekben az újabb, tudományos psy- chologia a rationalis psyphologiától eltér, s melyek az előbbinek mintegy sarkpontjait képezik. * * * Első különbség a régi és új psychologia közt az, hogy az új psychologia nem philosophiai tudomány, nem számíttatik a philosophiai tudományok közé. Első tekintetre úgy látszik, mintha ez az állítás ellenmondásban volna korábbi szavaimmal. Bevezető soraimban azt hangoztatom, hogy a philosophiai tudományok közt a legutóbbi időben a psychologia tette a legnagyobb előhaladást, — most meg azzal állok elő, hogy a psychologia nem philosophiai tudomány. Hogy e látszólagos ellenmondást megoldjuk, tudnunk kell, hogy régebben a lelki tényeket nem tapasztalat és kísérlet alapján állapították meg s foglalták ösz- sze az így szerzett ismereteket egy egészszé a psychologiában, hanem a kiindulási pontot a mctaphysika, vagyis a dolgok absolut lényegéről és azok első, tapasztalás tárgyát nem képző (transcendens) okairól, illetve végcéljairól szóló tan képezte; ez megállapította : mi a lélek, mi annak eredete, lényege ? s a felállított alaptételekből vonta le aztán a rationalis psychologia a maga fejtegetéseit, következtetéseit. A metaphysika ma is a legmagasabb regiokban mozog speculatioival, világos tehát, hogy benne a psychologia, mely a természettudományok módszerét követő tapasztalati és kísérleti tudománynak kíván tekintetni, mely mellőzve minden elvont fejtegetést, előre megalkotott vagy készen vett fogalmakból való kiindulást, csupán s kizárólag a tényekre, a tények rideg beszédjére van fektetve, — e speeulatiok körében nem fogaikat helyet s viszont e speeulatiok se vegyülhetnek bele a tapasztalati megismerés mindennapi házi ügyébe, e tisztán tapasztalati problémák eldöntését nem befolyásolhatják.1 De a mint a psychologia nem tartozik a philosophia körébe, ha utóbbi alatt a metaphysikát, az általános világnézletre való törekvést értjük, épúgy nem tartozik oda, ha a philosophia alatt a normativ tudományokat — logika, ethika, aesthetika — értjük; mig ezek kritikai elemzés által a megismerésnek, az erköl1 Höffding : Psychologie in Umrissen. Leipzig, 1887. S. 17.
