Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
78 különösen fiatal bűnösökkel szemben, s a mely sokszor sikeresebb, hatásosabb leend, mint 1 —2 napi elzárás s a bűnös erkölcsi érzületét és a bíró tekintélyét egyaránt fogja emelni. A szokásszerű bűnösökkel szemben ezen enyhe büntetéseknek nem lenne helyük, ellenkezőleg mihelyt a bűnös cselekedeteiből az tűnik ki, hogy megátalkodottan a bűn ösvényén halad, a jogrend biztonsága ezen bűnös ártalmatlanná tételét fogja követelni. Miként a lelki beteget tébolydába kell zárni, hogy másokat ne veszélyeztessen, úgy a szellemileg ép bűnöst dologházba, hol hasznosan fogja tölteni idejét s nem lesz alkalma a bűntények gyakorlására. A szokásszerű bűnösök alatt Liszt nem pusztán a visszaesőket érti, mert a bűnös hajlam esetleg már az első, illetve egy cselekményből is kitünhetik. Ha a megátalkodottság még nem egészen bizonyos, tartós és szigorú büntetéssel kell az illetőből kiirtani a bűn csirájátA számos, e kérdésnél tett indítványok közül még egyet kell érdekességénél fogva megemlítenem. Nevezetesen azt ajánlják némelyek, hogy az ilyen büntetések tartalmát, hosszúságát a biró ne is állapítsa meg, miután előre úgy sem lehet tudni, meddig van szükség a letartóztatásra, hanem u. n. határozatlan idejű büntetéseket kell kiszabni s a büntetés alóli kiszabadúlást a tettes megjavúlásához képest később vagy maga a bíróság, mint Van Hamel indítványozza, vagy egy specialiter e célra szervezett büntetés-kiszabási hivatal mondja ki. Ez Liszt eszméje. Ezen egész indítványt azonban már semmiképen nem tudjuk magunkévá tenni, mert ez a repressió teljes félretolása a praeventió kedvéért. Ha a bírónak nincs joga meghatározni a büntetés nagyságát, akkor a bíróra nincs is szükség, akkor a büntetés jogát adjuk át a végrehajtást kezelő tisztviselőnek, a fogházfelügyelőnek vagy a rendőrségnek, akkor dobjuk tűzbe az összes büntető-codexeket, hiszen a büntetés megállapítása nem a törvénytől, hanem a fogházfelügyelő tetszésétől függ. Íme, mélyen tisztelt közönség, előttünk vannak azon eszmék, melyek szerint a büntetőjog reformját a különböző iskolák megoldani akarják. Láttuk a hármas irányú mozgalmat, mely a mai büntetőjog ellen megindult s melyek mindenike többé-kevésbbé új alapra kívánja azt fektetni s a megtorlás, a repressió gondolatának mellőzésével a praeventiót tenni a büntetőjog alapjává. Előttünk a kérdés, melyiket tartjuk olyannak, melynek jövője van, melyik tartalmazza a legegészségesebb eszméket? Megmaradunk-e a mai u. n. classicus alapon, vagy belépünk az újabb iskolák valamelyikének harcosai közé?