Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
77 Liszték eredeti eszméje, mert Amerikában és Angliában már egy pár évtized óta gyakorlatilag alkalmaztatott s ilyen Ítéleteknek — habár kezdetleges — alakjaira régi magyar jogéletünkben is sok helyt találhatunk, mint ezt a Fayer által közlött adatok mutatják, de az 5 érdemük, hogy újabban annyira felkeltették iránta az érdeklődést s a törvényhozások figyelmét is, hogy Belgium, Francia- és Olaszország már törvényileg behozták, Németországban is folyton szaporodnak hívei, nálunk pedig már egy törvényjavaslat fekszik erről az országgyűlés előtt, mely javaslat ugyan nézetünk szerint elég szűk- körű, de remélhető, hogy tökéletesítve fog lörvénynyé válni. Terünk nem engedi, hogy ez intézményt bővebben tárgyaljuk, csak lényegére vonatkozólag jegyzem meg, hogy 2 alakja van, u. m. : az amerikai, mely szerint javításra hajló s különösen fiatal bűnösökkel szemben a biró nem is mond Ítéletet, hanem 1—2 évi határidőt szab neki s ha ez idő alatt jól viseli magát, semmiféle bűnt, vagy kihágást nem követ el, végkép elengedi neki a büntetést. Másik a belga rendszer, mely szerint a biró megállapítja a büntetést, de annak végrehajtását felfüggeszti azon feltétel alatt, hogy a bűnös bizonyos ideig, 1—2 évig kifogástalanul viselje magát, s ha ezen feltételnek eleget tesz, úgy tekintetik, mintha a büntetés ki se lett volna szabva. Ez intézmény szerény véleményünk szerint is igen életre való s célszerű eszköz arra, hogy azokat, kik meggondolatlanságból, könnyelműségből, felhevülésből léptek a bűn útjára, megmentse a börtön szégyenletes levegőjétől s ezzel visszarántsa a bűn örvényének széléről s ez az oka annak, hogy az intézményt oly előszeretettel felkarolták a gyakorlati jogászok és politikusok is. A mi Novella-javaslatunknak idevágó pontjait azért helytelenítjük, mert csak a fiatal bűnösökre terjeszkedik ki, holott felnőtt s idősebb egyénekkel szemben szintén sikerrel alkalmazható s így ezekre is ki lenne terjesztendő. Természetes, hogy a feltételes elitélés mindig csak kivételes intézkedés lenne s csak az arra érdemesnek látszó alkalmi bűnösökkel szemben alkalmaztatnék, kik büntetés nélkül saját erkölcsi érzésük által indíttatva, meg fognak javulni, a kikkel szemben a repressiótól elnézhetünk anélkül, hogy ezzel a büntetőjog jellegét megváltoztatnók. Ugyané czélból a pénzbüntetés nagyobbmérvű alkalmazását is kívánják Liszt és követői és pedig úgy, hogy az ne legyen fogházra átváltoztatható, hanem vagy részletekben lefizetendő vagy ledolgozandó. Epúgy a birói megdorgálást, mely a mi 1843-iki javaslatunkban s az új olasz bűntetőtörvénykönyvben szerepel,
