Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
75 törvényének fontosságát, de ezzel szemben utal főleg a társadalmi tényezőkre, melyeknek behatásától függ különösen, hogy a születés folytán nyert csira kifejlődhetett a tettesben. Az öröklött természet is megváltoztatható gondos nevelés, jó, egészséges társadalmi kör által, épúgy mint a tüdővészes szülők gyermekét, kiben e betegség csirája szintén meg volt, meg lehet menteni idejekorán alkalmazott gondos ápolás által. A született bűnös typusa tehát elenyészik s a bűntettre hajlammal bírónak nem kell sziikségszerüleg tolvajjá vagy gyilkossá válnia. Miután tehát Liszt elismeri az egyéni bűnös hajlam megszeli- díthetését, a bűnügyi politika feladatáúl épen ezt a javító nevelést tekinti. E végből azonban ő is — jóllehet pálczát tört a homo delinquens felett — két categóriába osztja a bűnösöket, nevezetesen született, vagy mint ő nevezi szokásszerű és alkalmi bűnösök osztályába. A szokásszerűeket Dr. Fuhr ismét javíthatók és javíthatatlanokra, utóbbiakat ismét megátalkodott bűnös természetitekre és szokásszerü alkalmi bűnösökre osztályozza.1 Elismeri ugyan, hogy ez osztályozás nem teljesen kielégítő,i 2 de határozottan állítja, hogy a jövő büntetőjogát mégis ezen az osztályozáson kell felépíteni, mety a szokásos és az alkalmi bűnösök közt tétetik. Ő maga bevallja azonban, hogy e téren még nincs határozottan kidolgozott programmja, épen ez az, amit ez idő szerint keres s e végből hívta fel a tudományos világot, a szakférfiakat, hogy e munkában segítségére legyene , hogy igyekezzenek kitalálni, összeállítani azon módokat, melyekkel ez az üdvös reform a mai büntetőjogban — miután erre kétségtelenül szükség van — keresztül vihető lesz, e végből jönnek össze épen a nemzetközi congressusokon, hogy az eszméket ott tisztázzák s megalkothassák azt a rendszert, melyet aztán a törvényhozásoknak elfogadás végett felajánlhatnak. Ami Lisztnek, illetve a nemzetközi bj. egyesületnek eddigi megállapodásait illeti, ezek a következők: A büntetésnél a fősúly a subjectiv bűnösségre fektetendő, a tettest a tettben nyilvánúlt bűnös hajlam, bűnös szándék miatt és annak mérve szerint kell büntetni. Úgy de ebből, ha t. i. az alanyi bűnösséget vesszük mérvadónak a büntetésnél, az következnék, hogy a ki nem követett is el bűnt, de bűnös hajlamát elárúlta, megbüntetendő, vagy más kifejezéssel megjavítandó, hogy bűnössé i Dr. Fuhr: Strafrechtspflege und Socialpolitik. 1892. Berlin 296 és köv. 1. 3 Liszt : Lehrbuch. 1894. 56. 1.
