Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
72 organismust és téves dolog azt hinni, hogy az új rend, az új socialis társadalom hiba nélküli, tökéletes szervezet lehetne. Ha a tulajdonjogot megszüntetjük, s helyébe állítjuk a vagyonközösséget, vájjon ez a vagyonközösség nem épen olyan visszáságokra fog-e alkalmat szolgáltatni, mint az egyéni tulajdon ? S nevetséges dolog azt hinni, hogy csak a mai társadalomban fordúlhat elő lopás, csalás, sikkasztás, a vagyonközösségnél már efféle bűnök nem jöhetnek elő, vájjon nem csalás leend-e az, ha valaki minden munka nélkül akar majd megélni a többiek munkájának eredményéből? Lehet, hogy a bűnök nevei megváltoznának, de a bűnök maguk megmaradnának, sőt bízvást mondhatjuk megszaporodnának. A cr. sociologusok álláspontját tehát már csak emiatt sem tehetjük magunkévá, mert ily absurd következtetésekbe vezet. Mi nem tagadjuk el a társadalmi viszonyok behatását a criminalitásra, a bűnözésre, a criminalitást, a bűnt, ha a statisztikai adatokat tekintjük, mi is egy társadalmi jelenségnek tartjuk, de nem tisztán annak, a bűnösök lajstromát nem nézzük úgy, mint a társadalmi viszonyok absolut szüleményét, a melyért csak a társadalom lenne felelős, az egyes ember nem. Statistikai átlagról, számtani arányokról beszélni pedig egyáltalán nem lehet a büntetőjogban, mert a büntetőjog mindig specialis esetekkel foglalkozik, a bűnnek mindig sajátos egyéni motívumai vannak, a melyeket figyelmen kívül hagyni nem szabad. A mily helytelen és használhatatlan fogalom volt a homo delinquens, ép oly helytelen, illetve még sokkal helytelenebb a statisztikai átlag ember fogalma a büntetőjogban, A III. iskola, mely a büntetőjog reformját vette czélba s mely ez ideig legtöbbet tett is a reform érdekében : a Liszt Ferencz, hallei jogtanár által alapított kriminal-politikai iskola. Liszt maga, valamint rokon gondolkozású büntetőjogászok Németországban, Belgiumban, Francziaországban eleinte csak a fennálló büntetőjog némely hibásnak bizonyúlt tétele ellen kezdtek írni, azon szomorú jelenségből indúlva ki, hogy a visszaeső (t. i. akik már egy vagy több alkalommal büntetve voltak) és a fiatalkorú bűnösök számaránya a nyugoti államokban az utolsó években következetesen emelkedett és emelkedik. Ez aggasztó jelenség okát abban találták, hogy a mai büntetőjog büntetési rendszere hibás, így mindenekelőtt hiba az is, hogy a mai tételes büntetőjog az objectivismus felé hajlik, inkább a tettet, mint a tettest veszi figyelembe, helytelen pedig különösen az, hogy a mai kor büntetési rendszerének, a szabadságvesztési büntetésnek s épen ennek legjobban alkalmazott alakjának,
