Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
70 Igazságtalanok lennénk, ha a statisztika nagy jelentőségét és hasznát kétségbevonnók s egyoldalúak, ha a társadalmi viszonyok kényszerítő erejét, hatását az emberi akaratra s ennek folytán lényeges befolyását a criminalitásra tagadni akarnók. A statisztikára nekünk büntető jogászoknak kétségtelen szükségünk van, mert a bűnök gyökerét, eredetét az ez által tett tömegészleletek, a statisztikai adatok fogják megvilágítani s a criminalitas elleni küzdelemben, mint Oettingen helyesen mondja, a jó statisztika az első feltétel a győzelemre s a bűnügyi statisztika e harczban ugyanazt a szerepet tölti be, mint az eclaireurök az igazi háborúban.1 A túlzás azonban, mint mindenütt, úgy itt is ferde következtetésekbe fog sodorni. Helytelen dolog ugyanis a statisztikát, mint oraculumot tekinteni s azt mondani, hogy a crim. stat. az erkölcsiség és köz- művelődés csalhatatlan hőmérője lenne. A bűnök nagy száma még nem egyedüli ismérve a műveltségnek vagy műveletlenségnek, mert a történelem tanítja, hogy úgy a legműveltebb, mint a legműveletlenebb társadalom soha sem létezett bűn nélkül s nem kell hozzá prófétai lélek, hogy azt mondjuk : a későbbiek sem lesznek el a nélkül. Kétségbevonhatlan ama rég hirdetett igazság, hogy az ember jóból és roszból van összetéve, vagyis a jóra és roszra egyaránt fogékony lélekkel van megáldva, a bűnözési hajlam is tehát emberi tulajdonság, emberi gyarlóság, (a mivel még nem ismertük el a homo delinquens létezését) melyet a civilisatio szelídíthet, mérsékelhet, de kiirtani nem igen lesz képes. A criminalitás és a művelődés viszonyára nézve körülbelől az lesz az igazság, hogy a culturának, a civilisatiónak terjedésével a bűnök is (bocsánat a kifejezésért!) mintegy civilisálódnak, de criminalitas lesz mindig, míg a társadalom emberekből fog állani. A műveletlen, erőszakos társadalomban a gyilkosság, rablás s a különféle erőszakoskodások szerepelnek domináló számban, a műveltebbekben, így napjainkban a csalás, sikkasztás, a hamisítások legkülönfélébb alakjai jönnek elő óriási számban, melyek több furfangosságot és leleményességet kívánnak, de különben épen oly undok bűnök, mint a durva erőszakkal elkövetett rablás. S ha a társadalom még tovább fog fejlődni, ha már nem lesz papírpénz, tehát azt többé nem fognak hamisítani, csalódás lenne azt hinni, a mit Ferri mond, hogy a criminalitás ezáltal csökkenni fog,1 2 majd előállanak akkor olyanféle bűnök, milyenekről eddig fogalmunk sem volt. A Quetelet 1 Oettingen : Moralstatistik. 1882. 440 1. 2 Büntető Jog Tára XXIX. évf. 83 lap.
