Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
58 tői, a „szemet szemért !“ korától napjainkig, ez a gondolat benne volt a büntetés igazolásában. A közérzület, a közfelfogás azért találta megnyugtatónak a büntetést, mert igazságosnak találta azt, s ha ma pálczát törünk is az anyagi megtorlás, a „szemet szemért“ elv felett, de a megtorlás — bár csak alakilag vagy képzeletileg — ma is indoka a büntetésnek és a bűn megbüntetését, a megérdemelt büntetést igazságosnak szoktuk mondani. Ennyiben veszszük fel egyik alapnak, a büntetés igazolásánál, az igazságot. Ugyde az igazság magában véve nem lehet elegendő alap, mert az a legnagyobb mértékben relativ fogalom s nemcsak korok, nemzetek, hanem egyénenként is változik. Régen igazságosnak tartották azt, amit ma barbar kegyetlenségnek tekintünk, igazságosnak gondolták, hogy megbüntetik azt, a ki a tüzes vasdarabokon meztelen lábbal végig menve, megégette lábát s ezt az Isten ítéletének nevezték ; őseink még 1523-ban az igazsággal megférőnek tartották, hogy a lutheránusok fej- és jószágvesztéssel s máglyával büntettessenek, sőt 2 századdal később az 1723. 9. t.-cikk szintén azt mondja, hogy a kik valamely kárhozatos eretnekséghez makacsul ragaszkodnak, fej - és jószágvesztéssel bűnhődjenek, — keleten ma sem tekintik bűnnek a csalást, hiszen azért van mindenkinek esze, hogy ne engedje magát rászedni, míg nálunk szigorúan büntetik s míg én igazságosnak tartom, hogy az önbíráskodás büntetve legyen, mások azt megengedett dolognak tartják. A másik gondolat, a másik alap tehát, mely ki fogja egészíteni az előbbit és meghatározza az igazság azon mértékét, melyet a büntetés alkalmazásában szem előtt kell tartanunk . a jogrend fennállásának és fentartásának szüksége. Nem a czélszerűséget, nem a hasznosságot értjük ez alatt, hanem azt, a mit fentebb említettünk, „hogy t. i. a polgári társadalomnak szüksége van a büntetés gyakorlására, mert különben a békés együtt- lét, békés társadalmi élet nem lenne képzelhető. Az állam, midőn büntető hatalmát gyakorolja, ezzel a társadalmi rend és humanis- mus követelményeit is kielégíti, mert úgy rendezi be a büntetést, hogy abban a sértett fél megnyugodjék, a bűnös pedig lehetőleg megjavúlva jöjjön ki a börtönből s a társadalomnak jövőben ne kárára, de hasznára működjék, ezért taníttatja ki a bűnösöket a börtönben különböző iparokra s másfelől a büntetés gyakorlásának látása vagy tudata a polgárság többi tagjaira is figyelmeztető és visszatartó hatással legyen. Mindezen hatás, mint eredmény úgy fog előállani a büntetés folytán, ha ebben az állam a kellő mértéket betartotta. Az igazságot össze kell kötni a szükségessel. Valaki testi sértést
