Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
62 mintha a büntetőjogot ki akarnák törölni a tudományok sorából, mert miként Maine Summer1 alaposan kimutatja, a büntetőjog a legrégibb s legbiztosabb alapon álló jog, s a népek legelső törvényei s törvénykönyvei sajátképen büntető törvények s törvénykönyvek, a legrégibb jogot s az azzal foglalkozó tudományt pedig nem lehet oly könnyen eltörölni ; — hanem azért, hogy azt az illető írók, mondjuk egész irodalmi iskolák, a saját felfogásuk szerint reformálják, átalakítsák. Ha e támadások, ezek a reform irányzatú törekvések csak szórványos jelenségek volnának, nem tartottam volna érdemesnek, hogy épen ezekkel ismertessem meg a m. t. hallgatóságot, de ellenkezőleg e támadások egészen rendszeresek, a támadók egész iskolákat képeznek, soraikban a legtekintélyesebb irodalmi és gyakorlati férfiakkal, nemzetközi egyesületeket alkotnak, congressu- sokat tartanak, hírlapjaikkal s kiadványaikkal úgy a szak, mint a nem szakközönség körében tért igyekeznek hódítani eszméiknek. Ily körülmények között a büntetőjog minden munkásának kötelessége, hogy szorgos és lelkiismeretes vizsgálat alá vegye a büntetőjog alapját s a reform-irányokkal szemben állást foglaljon, sőt ne csak passive viselkedjék ez állásfoglalásban, hanem ameny- nyiben valamely reform-eszmét helyesnek ismert volna fel, azt diadalra segíteni, amennyiben pedig helytelennek, azt meggátolni törekedjék. Ezen okból óhajtok én is — épen székfoglalóm gyanánt, — a büntetőjog alapjáról értekezni, vagyis az időhöz mért rövidséggel kimutatni a büntetőjog mai, t. i. eddigi alapját s aztán az ajánlott reform-eszméket s ezek felett szerény véleményemet nyilvánítani. S ezt annyival inkább tehetem egy nem szakközönség előtt is, mert a tárgy, a melyet választottam, senki előtt sem lehet közönyös, hiszen a büntetőjog oly tudomány, mely legközvetlenebb kapcsolatban áll az élettel, mely legközelebbről érdekelheti az egyes embert, mert legféltettebb kincseit, a szabadságot, egészséget, becsületet, vagyont, sőt az életet veheti el tőlünk büntetésképen s elveszi a nélkül, hogy megkérdezné a bűnöstől, ismerte-e a büntető törvényt vagy nem. „A büntető törvény nem tudása, vagy téves felfogása a beszámítást nem zárja ki,“ — mondja büntető törvényünk (81 §), ami époly természetes, mint szükséges követelmény, mert e nélkül épen a legravaszabb gonosztevőknek adnánk minden esetben igen egyszerű kibúvót. Művelt emberre pedig, ha nem kell is tartania a büntető igazságszolgáltatás karjától, már csak a tárgy fontossága s 1 Maine Summer : A jog őskora. Ford. Pulszky Á. utolsó fejezet.
