Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
153 ségre e ennek alakjaira: a szándékosságra, itt tárgyalva az összes felmerülő kérdéseket, köztük az error in objectio és aberratio vitás kérdéseit is s végűi röviden a gondatlanságot ismerteti. A munka beosztása egészen helyes és logikus. Állításai, előadása mutatja, hogy tárgyával ügyszeretettel foglalkozott azt átértette s érthetően igyekezett tanulmányát papírra tenni. Stylusa ügyes s a mi fő, világos, érthető s gyakorlott íróra vall. Hibájáúl kell felrónunk a túlhosszú bevezetést, az előkérdések bő tárgyalását. Igaz, hogy az itt elmondottak nagyrészt helyesek és megállják helyüket, de a főkérdés mellett még sem lettek volna ennyire kiemelendők. S hibája még — ámbár e tekintetben lehet, hogy nem szerző a hibás — hogy több könnyen megszerezhető forrást nem használt fel, így különösen, két e tárgyról írott magyar monográfiát, Wernerét és Battlayét, melyeket a főiskola könyvtárában megkaphatott volna, nem sorol fel forrásai között s tényleg nem is ismer, holott épen e két monográfia igazíthatta volna el legjobban sok kérdésben. A külföldi irodalmat nem kívánjuk, hogy részletesen tanulmányozta legyen, bár innen is több forrás állt rendelkezésére, de azt megkívántuk volna, hogy a szaktanár előadásain tárgyalt újabb elméleteket is ismertette volna s a szándék körében fenforgó nagy vitát a jogtalanság tudatáról, mely ma folyik e kérdésben, tárgyalta volna. Ezen hibák leszámításával a pályamunkával mint kezdő cri- minalista ügyes dolgozatával, meg vagyunk elégedve s részünkről szívesen ajánljuk, hogy a kitűzött jutalom részére kiadassék. Dr. Finkey Fermez. 10. A Kövy-Okolicsányi díjra (harmad évi) kitűzött pályakérdésre, következő jelige alatt beérkezett egyetlen pályaműve: „Per omnia exaequata sunt legata fideicommissis“ (D. de legatis et fideicommissis). Midőn a római jog köréből ezen pályakérdést tűztük ki: „fejtessék ki folytonos tekintettel a történelmi fejlődésre a hagyomány (legatum) és hitbizomány (fideicommissum) fogalma, jogi jelentősége és egymáshoz való viszonya,“ — azon reményt tápláltuk, hogy ezen lehetőleg könnyű, kevésbé bonyadalmas, és controversiáktól mentes s igy a kezdő jogász képességeivel arányban álló kérdés megfejtésére ifjaink közül többen fognak vállalkozni. Ebben a reményünkben — sajnos — ez alkalommal is csalódtunk, minthogy csupán egyetlen pályázó jelent meg a versenytéren ; ezen egyetlen pályázó azonban derekasan megállja helyét,
