Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

44

szabott a tanári kar a baltavetőkre s e határozatot az ellenőr által ünnepélyesen tudtál is adta az illető osztálynak ; mindez nem használt semmit sem. Az illető osztály, lealázónak gondolván magára nézve azt, ha a baltát, mint annyi megelőző osztály, be nem tudná vetni : a nagy hallgató teremben tartott gyűlésen elbatá rozta, törik vagy szakad, a baltabevetést és annak végrehajtását sorshúzás útján egynéhány ifjúra bízta- Ezek fából faragott baltát, jármot, gereblyét készítettek s azt papírral tekergették körül, melyre tréfás, humoros vagy épen gúnyos versek voltak Írva ; példáúl :

Tűrj be a járomba te nagy fejű Fodor,

Csára termett nyakkal segíts neki Bodor.

Hát mit szól ezekre a két Tiszaháti ?

A két Literáti csak a száját táti.

így felszerelve, elszántan mentek a terem ajtaja elé, hol az utánok következő osztály vizsgázott és bár az ajtó rá volt zárva a cen8orokra és a tanárokra : addig ólálkodtak ott, mig a sorsot húzott ifjak egyike, egy tanár szemeláttára, a ki épen kifelé jött, be nem vetette a baltát, minek természetes következménye az volt, hogy az ifjú iskolai tagságának elvesztésével lakolt. Ilyen körülmények közt nagyon indokolt volt a baltásság eltörlése.

A hallások helyett, az eddig általok végzett szolgálatok teljesítésére, hat iskolai szolgát választottak, kiknek évi bére fedezetéül szolgált: a) azon pénzösszeg és életnemű, mely eddig a remanensek tartására fordíttatott ; b) az az egy ezüst forint, melyet minden akadémiai pályára lépő ifjú, „remanentia váltság“ czímen fizetett ; c) azon 40 vkr., melylyel minden tanúló a három ünneputáni számoláskor adózott. Mint országos törvényeink szerint a jobbágyok, úgy váltották meg szabadságukat a tanúlók a sárospataki főiskolában.

Az iskola törvényeinek és szervezetének átalakítása után, a tanrendszerre került a sor, hogy az is visszatükrözze a kor szellemét, mutassa a lenni készülő nemzet törekvéseinek irányát. Az 1832—36-iki országgyűlés nyelvügyi vitáinak és végzéseinek hatása alatt, fellázadt a közvélemény a fennálló s csak az 1828—29-ik évben készült tanterv ellen, melyben még több tudománynak volt előadási nyelve a latin, s ezért követelte a tudományoknak kizárólag magyar nyelven való előadását s a hasznos ismereteknek nagyobb mértékben való tanítását. Ez irányban, a Tornaallyán, 1836 november 2-án tartott egyházkerületi gyűlésen merült fel a következő indítvány : „miután édes anyai nyelvünk immár törvény