Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
45 által is diplomatiai méltóságra emeltetett és így a diák továbbá az életre kevésbbé szükséges nyelvek sorába tartozik, nehogy ifjaink annak tanulása miatt, magoknak a szükséges tudományoknak tanulásában hátramaradjanak: szükséges volna tanácskozni arról is, miként lehetne ezen nyelv tanulásának czélszerűbb módját pataki iskolánkban elrendelni.“ Ezen indítvány folytán, mely, úgy látszik, közhelyesléssel találkozott, egy új tanrendszer kidolgozására bizottságot választottak, melynek tagjai voltak, egyházi részről : a hét esperes (akkor még Felső-Zemplén és Ung együtt voltak) és Terhes Sámuel ; világi részről : Szathmáry József, Komáromy István és Lónyai Gábor. E bizottság a Sárospatakon, 1837 julius 10. s több napjain tartott közgyűlésre adta be munkálatát, melyben azt javasolja, hogy a sárospataki főiskola, tudományos intézeti jellemének megtartása mellett, nemzeti iskolává alakíttassák, mely abból állott volna, hogy a 8 éves gimnáziumi tanpálya négy alsó osztályából a latin nyelv kizáratván, helyette ott „valódi tudományok", hasznos ismeretek taníttatnának. Ajánlja továbbá a bizottság, még az akadémiai pályán is (melyet 5 évre szabott, de 10 évre is kiterjeszkedhetett) az ismétlési rendszernek alkalmazását, mely szerint a tudományok alsóbb fokon csak vázlatosan, felsőbb fokon mindig nagyobb-nagyobb terjedelemben, vagy más szempontból taníttatnának. Majd miután az egyes tantárgyakat, kitűzött elvéhez képest, osztályonkint is megjelölte, felbívan- dónak tartja a tanári kart, hogy még a tavaszi egyházkerüieti közgyűlésig (mintha az olyan könnyen menne !) minden tudományra, a tanterv kívánalmai szerint, könyveket készítsenek. Végre sürgeti, hogy a tanárok a fegyelmezésnél szigorúan és egyöntetűen járjanak el, hogy a tógás és nem tógás diákok közt különbséget ne tegyenek, együtt osztályozzák és ültessék őket az akadémiában is, mint a gimnáziumban eddig is szokásban volt. Sőt még a ruházatra is kiterjesztette figyelmét a bizottság. Azon meggyőződésben lévén, hogy az öltözetnek az illedelmes magaviseletre nagy befolyása van : felszólítandónak tartja a szüléket, hogy gyermekeiket tisztességes, ha lehet, hosszú nemzeti köntösben járassák. Ezek voltak lényegesebb pontjai a bizottsági munkálatnak. Az egyházkerület, érezve az ügy nagy fontosságát, mielőtt véglegesen határozott volna a munkálat felett, jónak látta azt kiadni véleményezés végett az egyházmegyéknek és a tanári karnak, s ezért az érdemleges tárgyalást az azon évi őszi közgyűlésre halasztotta, mely szeptember 27-én Sárospatakon tartatott meg. Itt az
