Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
43 togatus diákok inasi, szolgai teendők végzésére szoríttattak. Nálunk az első éves togatusokból teltek ki: La „vigilek“, kik esti 9 órától reggeli 3—4 óráig, szorgalomszak és szünidő alatt, a főiskola udvarán le- s fel járkálva, rendőri szolgálatot teljesítettek, s hogy ébrenlétöknek jelét adják, minden negyedórát egyszeri, minden órát kétszeri csengetéssel (kézi csengetyűvel) jelezni tartoztak, s netaláni hanyagságukért, gondatlanságukért a legszigorúbb büntetéssel sujtattak. Mindezen szolgálatokért gyertyapénzűi 51 krt, később 1 frtot kaptak; 2. az „apparitorok“, kik hétről-hétre, öten- hatan, az ellenőr (contrascriba) által vettettek ki. Egynek a tanítási órákra való csengetés volt a kötelessége, a többi felszolgáló volt az igazgató, szénior, ellenőr és esetleg az ideérkezett fő- és algondnokok mellett; 3. a „remanensek“, kik a szünidőkre, különösen aratáskor és szüretkor 20—30-an is, a főiskola őrizetére ben- maradtak. Ezen szolgálattól kiki megválthatta magát szüretkor egy, aratáskor két írtért. Élelmezésül naponta egy-egy félfont húst és a nagy szünidőre két véka gabonát kaptak. Később a húst egy-egy fontra emelték és hogy annyi csintalanságot ne követhessenek el, s könnyebben lehessen rájok felügyelni, bent a főiskolában főztek számukra. E három rendbeli szolgálat miatt az első éves diákot „baltás-“nak gúnyolta a tanúló ifjúság. Bármily gazdaságos módja lett volna is ez intézmény az iskolai rendőrségnek és felszolgálatnak : a nevelési czéloknak egyáltalában nem felelt meg, mert a nemesebb pályára szánt fiatal embert servilis- mu8hoz szoktatta ; másoldalról pedig alkalmat szolgáltatott neki számos iskolai csinekre és kihágásokra, melyekről abból az időből való jegyzőkönveink tanúskodnak. Elég legyen pusztán a remanensekre gondolnunk, kik néha valóságos rémei voltak a városi közönségnek. Az is az intézmény ellen szólott, hogy a diákság a 30-as években, a korszellem áramlata után indulva, évről-évre nehezebben tűrte a szolgálat igáját és ellenszenvének jog- és önbecsérzetének tüntetésekkel igyekezett kifejezést adni. Ilyen tüntetés volt a baltabevetés. Az első éves diákok, mihelyt az évzáró vizsgát letették, azonnal siettek bevetni a baltát az utánok következő osztálynak, rendesen épen akkor, midőn ezek a vizsgát tették. A baltás-jelöltek, meg akarván gátolni a baltavetést, rendesen dulakodássá, sőt sokszor verekedéssé fajúit a dolog. Hiába tiltotta az elöljáróság az évről-évre megújuló szokást : a csintalan ifjúság mindig meglelte a módját a baltabevetésnek, ajtón, ablakon vagy egyéb úton módon. 1831-ben már kicsapási büntetést i
