Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
27 fordult és vágyat érzett magában elhárítani mindazon akadályokat, melyek eddig fejlődésének, előhaladásának útjába gördittettek. És csakugyan a 20-as évek elején a nemzeti visszahatásnak oly jelenségeivel találkozik a bécsi kormány, hogy reudszerét, mely a bécsi congressu8on és a szent szövetség elvein épült, kénytelen volt megváltoztatni és az 1825-iki országgyűlést összehívni. íme most is az irodalom csendes hatalma és hazafias, kitartó működése hozta létre és fejtette ki azt az erkölosi bátorságot, melylyel a nemzet jogait megvédelmezte, önállását biztosította, Nemzeti és irodalmi életünk e rövid rajzát csak azért vetettem ide, hogy keretéül szolgáljon főiskolánk e korbeli arczulatá- nak. Főiskolánk a fejlődésnek azt az irányát, a hazai színt és magyaros jellemet, melyet a múlt század végén magára öltött, e korban is megtartotta. A kormány nyűgöző rendszabályai, a nem régen nyert önkormányzati szabadság védelme alatt, alig érintettek bennünket. Ha az évenkénti informatiokat a Helytartóság útján megadtuk, nyugodtan élhettünk és szolgálhattunk a szabadság ügyének, úgy, mint semmiféle testület abban az időben. Legfeljebb a szabadelvű könyvekre kaptunk olykor-olykor tiltó rendeleteket, de az egyházkerület ilyenkor csak annyit tett, hogy a könyvtárőr bölcseségére bízta a könyvekkel való gazdálkodást, a jó és rósz tudása fájának őrizését. Ezért nálunk szabadabb szellemű, erősebb nemzeti színezetű iskolai élet fejlődhetett ki, mint a kormány vezetése alatt álló, állami czélok szerint berendezett katholikus iskolákban. Ezt mutatja az a sajátságos intézmény, mely 1813—1822 ig Pánczélvármegye vagy ország (regnum Páncél) néven állott fenn a joghallgató ifjúság körében. Az alkotmányos életet állították vissza, talán azért, mert az életben nem volt, intézményeivel, hivatalnokaival, tisztviselőivel, minden formaságaival. Volt felső-, alsóház, főispán, alispán, főjegyző, táblabíró, szolgabíró, esküdt, ügyvéd, levéltárnok, még csak tolvajkomiszárius is. Évenként egyszer országgyűlést, háromszor tisztujítást tartottak. Lehet képzelni, hogy a választások mily elevenné, mozgalmassá tették az iskolai életet. És az a sajátságos, hogy Pánczélvármegye vagy ország épen abban az időben állott fenn, midőn a kormány országgyűlést nem tartott, a megyei gyűléseken a szabad szó és gondolatnyilvánítás rendszabályozva volt s mindenféle társulati működés a legszigorúbban tiltatott. Pedig bizonyos, hogy azok a Pánczélország- beli tűzlelkű magyarok egyszer sem adták fel alkotmányos jogaikat s annak rendi szerint találtak okot és módot arra, hogy az adót i J I
