Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

6o

müve nyomán. Amazt cáfolja, ehez pedig teljes hittel hozzászegődik s állítja, hogy Wietzkének sikerült a Simson-kérdést tisztáznia. Az újabb isagogusok közül Langhaust, Vatket, Goldziehert és Reuss Eduárdot részesíti még figyelemben s nem mellőzi a magyar irodalomban felmerült nézeteket sem, igy p. o. Péczeli József, Siklósi István, Lenkey Ferenc, Keresztes József idevágó műveinek és a Dunker-féle Ó-kor történelemnek használatáról bizonyságot állít ki maga mellett (14—43 1.).

Sem a külföldi, sem a hazai irodalomból nem sorol ugyan fel minden nyomosabb nézetet, de a felsoroltakat jól választotta s a legfőbbeket el nem mellőzte s megjegyzései — a melyekkel a kiszemelt nézeteket kiséri — tárgyismeret és élénk megfigyelő képességet tanúsítanak. Fiatal embertől többet nem is várunk, nem különösen azért, mert az idegen forrásokkal való birkózás már magában véve is nem csekély mértékben nehezíti rá nézve a tárgy és az ellentétes nézetek felett való uralkodást.

A kezdetnek — hogy ügy mondjuk — történeti áttekintése után a részletek vizsgálásához fog s a kalauzul választott Wietzke segélyével pontról-pontra halad végig a Simson bibliai történetén s mesterének szellemében bizonyítja, hogy a Simson képe az egyiptomi Horus-Ra-nak felel meg, hogy tehát az egész Simson- történetben mythoszszal és nem a Herakles képmásával s teljességgel nem történettel van dolgunk (44—68).

A műnek ez a részlete, a mely leginkább megpróbálta a pályázó erejét, a hol Ítéletének tisztaságával és biztosságával lehetett volna fényeskednie — több tekintetben kifogásolható. Első gyengéje, hogy sokat ismétel, a minek az az oka, hogy anyagának berendezéséhez vagy nem látott eléggé tisztán, vagy nem hagyott magának elég időt a rendezés komoly munkájához. Második gyöngéje pedig az, hogy a rajzolt kép nem domborodik ki a sok apróság köréből s nem annyira az olvasó vonja ki — az olvasás folyamán — azt a végkövetkeztetést, a melyhez a pályázó eljut, hanem ő állapítja meg azt, a nem egészen biztos előzmények nyomán.

De e gyöngeségek mellett van elég érdeme arra, hogy a csekély jutalommal megkoszoruztassék. Csinosan, folyékonyan ir, feleslegek, bombasztok nélkül; a főbb nézetekkel ismeretséget kötött s azok közűi úgy választott egyet, hogy a többieknek többé- kevésbbé tarthatatlan voltát kimutatta. Hűségesen megjelölt forrásait nemcsak nagyjában, hanem a részletekben is s ha itt-ott