Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893
6i ejt is egy-egy kifejezési hibát, s ha néha meglátszik is nyelvezetén, hogy fordít, egészben véve gondosságot s lelkiismeretességet tanúsított műve összeállítása körül. Megjutalmazásra szívesen ajánljuk. RADÁCSI GYÖRGY. 4. A Tóth-Fischer féle díjra a következő kérdés volt kitűzve. „Fejtessék ki Jókai regényköltészetének irodalomtörténeti és aest- hetikai jelentősége s hasonlittassék össze nagyobb regényíróink, különösen Kemény Zs. költészetével“. A beérkezett egyetlen pályamunka hibái mellett is érdemes dolgozat, s szerző már műve terjedelménél, (140 lap) szorgalmánál fogva is megérdemli a kitűzött jutalmat. Felöleli a regényköltészetnek fejlődését Jósikától kezdve egész Kemény Zsigmondig, jellemezni törekszik mind a még jelenszázadbeli nagy regényírónk költészetét s röviden összeveti a Jókai költészetének sajátságaival. Már maga Jókai is rendkívüli sok müvet irt s nem kívánhatjuk, hogy a szerző mindazokat a műveket olvasta légyen, a melyek tárgyának nagyon is tág körébe esnek. — Szerző úgy látszik, Jókai és különösen Eötvös nevezetesebb regényeit olvasta, úgy hogy ezeknek fejtegetésében mélyebbre hat s bizonyos önállóságra is képes emelkedni. De már a Kemény Zsigmond jellemzése, bár elég terjedelmes ez a rész is, nagyon felületes, állít szerző a nélkül, hogy állításait valamelyik regény részletesebb fejtegetése, bonczolása által indokolná, mi azt látszik mutatni, hogy müvének ez utolsó fejezetére már kevesebb gondot és tanulmányt fordított. Pedig inkább szerettük volna, ha Keményt jellemzi mélyebben, mert ő sok tekintetben ellentéte Jókainak. — Kemény abban erős, a miben Jókai gyönge, a különböző korok, viszonyok és a személyek jellemének lélektani rajzában s abban gyönge, a miben Jókai erős, a mese gyors és meglepő szövésében, az elbeszélés, a stil művészetében. — Az ellentét, mely kettejök között van — élesen megvilágítja úgy egyiknek, mint másiknak irói képét összes tulajdonságaival. A mi művének beosztását illeti legelőbb két fejezetben tárgyalja Jókait 1. irodalomtörténeti, másodszor aesthetikai szempontból. — Abban igaza van szerzőnek, hogy Jókai vitte be a népies elemet a regénybe s ez történeti szempontból érdeme. Azonban hibája, hogy történeti szempontból nem tárgyalja bővebben és behatóbban Jókai működését s e tekintetben sokkal czél- szerübb lett volna, ha Jósikát és Eötvöst itt tárgyalja s ezekkel
