Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

logus ifjúink vágyakozni fognak annak titkaiba betekinteni s isko lai tanulmányaikat, a felmerült újabb elméletek alapján, nemcsak erre az őket — ifjú koruknál fogva — közelről érdeklő alakra, hanem az egész bírói korszakra nézve kibővíteni — szép feladatuknak ismerik.

Várakozásunkban nem is csalódtunk egészen, mert akadt a több között egy, a ki méltó foglalkozásnak találta a héber nép hős korának legingerlőbb alakját egy pár újabb elmélet tükrében körülményesebben megvizsgálni s annak értékére nézve állást foglalni.

Jeligéje : — „Munka után édes a nyugalom“ — bizonyosan azzal a meggyőződéssel választotta, hogy jó dolgot mivelr, mert dolgozott, mert törte magát az idegen nyelvű források buvárlásá- val, az igazság-kereséssel, az önképzéssel — se meggyőződésében sietünk őt a legszívesebb elismerésünkkel megerősíteni s a további munkára tanítói szeretettel buzdítani.

A 68 lapra terjedő (4r.) műnek, már a tételben megszabott s illetőleg inegszükitett keret miatt sem lehetnek magasabb igényei s valóban nincsenek is. A pályázónak csak az volt feladata, hogy széttekintsen a Simsonra vonatkozó újabb nézetek közt s kellő méltatása mellett ama nézeteknek képet alkosson magának az állítólagos zsidó biró személyiségéről, ennek költött vagy történeti voltáról, eredeti vagy kölcsönzött minőségéről.

E feladatot úgy próbálta megoldani, hogy először egy bevezetés-télében az u. n. bírói korszakot s a bírák jelentőségét érinti inkább, mint ismerteti (3, 4 1.). Azután leírja Simson vagy Sámson történetét a biblia nyomán (5—13 1.), ügyes elbeszélő modorban, teljes tisztasággal és hűséggel. Majd — miután igy alapot rakott — hozzáfog a további építéshez s elsőbben is a látszólagos történet egy7 pár szembeszökő adatába fogózva, kétséget támaszt kortörténeti szereplése felől, de hogy ne csak maga láttassék beszélni, előhívja maga mellé a Simson-irodalom főfő bizonyságtevőit s Eusebiustól Wietzkeig (1888.) felsorol néhány kiválóbb nézetet s azokat megjegyzésekkel kiséri. Eljárása egészen helyes, s tételszerii az a ténye is, a mely szerint a régibb nézeteken könnyen siklik el s jó formán csak egyet-kettőt említ fel azokból (Eusebius, Philo), hogy annál inkább időzhessék az újabbak mellett. Ezek közül a Diestel nézetével s a Wietzkeével foglalkozik hosszadalmasabban, amazzal a Herzog-Realencyclopiidia alapján (XIV. k.) ; emezzel a szerzőnek „Der biblische Simson“ der aegyptische Herus-Ra“ cimü

59