Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

gonilolatlan, szintén a Jézust káromló beszéd az ilyen és hozzá, még részletes bebizonyításra és tüzetes fejtegetésre is kitűzve ! ?

Tehát a Jézus, e szerint, csak mint már a feltámadott juttatta diadalra az igazságot saját magával és a világgal szemben?? Szerencse az, hogy szerzőt tudatosság nélkül való tovább haladásában megmentette az idvezitő erkölcsi megcsúfolásától az, hogy a kijelölt rész egyikében sem arról beszél — mintegy magától megijedve — ami rettenetes dolgot felemlített ; hanem, mindkét rész tárgyalásában Jézusnak a pusztában történt meg- kisértéséről szól, sok gyerekeskedéssel szónoklat helyett („Jézus már nem volt szomorú-' 5. lap.) s megbotránkoztató módon, írás* beli jelek alkalmazása nélkül hányván egyremásra az emiatt is érthetetlenné vállott szavakat.

A Il ik számú műben, a metynek jeligéje : „Az igaz ember hitből eV Galaták III: 11. annak szerzője szintén húsvéti egyházi beszédet kísérlett meg. Egy nagy történeti valótlansággal kezdi dolgát, állítván, hogy Pál apostol az első, a ki először foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi lesz a halál után ? holott nyilvánvaló, hogy nyugtalankodó emberi szívünk az örök sejtélye, örök kérdése volt és örök kérdése ma is, az igazságot és ennek alapján megnyugvást kereső minden kor tudományának. Mindjárt a kezdetnél elkövetett ezen ballépés után csak természetes az a hibája, hogy kitűzött tárgya „Hogyan (! !) kell várnia az igaz keresztyén embernek a feltámadás reménységétsemmi összefüggésben nincs a feldolgozásra kijelölt szöveggel s hogy a részek fejtegetésénél nem arról beszél, a mit a felosztás után logikailag várnunk lehet, a mit eléggé bizonyít az, hogy ez egész mű a „megnyugvásról“ írott közönséges egyházi beszéd, de távolról sem húsvéti, annál kevésbbé annak a szövegben adott tételnek szónoki fejtegetése, hogy „lélekben, hit által várjuk az igazságnak reménységét.“

A III-ik számú, ezen jeligével bejegyzett mű: „A hitet megtartottam, eltétetett nekem a7. igazság koronája“ II. Timoth. IV : 7—8. magaslik ki versenytársai felett. Szerzője nem keresett messze eső alkalmi összeköttetéseket; közel maradt a szöveghez s ezért meriti ki legjobban a szövegnek világosan és fejtörés nélkül adott tartalmát. Amint kellett, magát a szöveget fogadja el főtételül s azt bizonyítja nyomon járó érvekkel, hogy az igazság diadalát lélekkel, hittel kell és lehet várnunk, mert csak az tart fel a szenvedések között s csak ez kölcsönöz erőt a küzdelemre. Az igaz, hogy, mert a két rész elkiilönitésében nem járt el elég szigorú53