Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893
54 sággal, a tárgy közel eső volta miatt, a két rész nem zárja ki szorosan egymást, de a mit e tévesztés mellett mond, az mind tárgyszerű s szónoki emelkedettséggel van mondva s épeu ez érdeméért adjuk részére szívesen az első, nagyobb jutalmat. A IV. számú mű a szintén unalmas és közhelylyé válott „Előre“ jelige mellett versenyez. Szerzője adventi prédikációt próbált meg írni a szöveg felett. De hát mindjárt az első lépésnél megtéved, a midőn címűi, tehát egyszersmind beszédtárgyúi ezt írja művének homlokára: „Mikkel kell bírnunk, hogy Jézus helyet foglaljon szívünkben?“ Azt elengedjük ez alkalommal szerzőnek, hogy ez a tárgy, így, a mint kitűzve van, milyen gyarló és szónokiatlan fogalmazása a „mikkel kell bírnunk“ egészen fatális és magyartalan kifejezése miatt. De arra már komolyan figyelmeztetnünk kell szerzőt, hogy ennek a propositióuak híre-hamva sincs a kiadott szövegben; mikor pedig valaki egy közönséges textust alkalmi összeköttetésbe hoz, ez esetben kétszeres kötelessége az, a mit az egyházi beszéd alkotásánál szövegszerűségnek szoktunk nevezni, annyira, hogy ha valamely, különben általános irányú textust egy specifikus alkalomra kívánunk felhasználni, már maga a kiindulási pont és egyik első feltétel az, hogy az ilyen textus szellemesen használtassék ki az alkalom javára. Ilyen szónoki belátás és tervelési erő teljesen hiányzik a szerzőnél ; sőt ezen műve után úgy látszik, hogy fogalma sincs az egyházi beszédnek, mint szónoki műnek rendszeréről. Nyilván erre mutat az, hogy ha már egyszer beszéde homlokára előre is kiírta thémá- ját, azt várhatjuk, hogy fejtegetésében erről fog beszélni ; ezt azonban nem cselekszi, hanem egy egészen lapos bevezető beszéd után,már két propositiót tűz ki, ezt mondván: nézzük meg: „Miként kell kezdenünk az uj, az igazi keresztyén életet? vagyis mikkel kell bírnunk, hogy Jézus helyet foglaljon szívünkben? Nos, ha szerző felhívásának engedünk s megnézzük a dolgot, ez nyilván két tárgy; két tárgyról pedig nem lehet okosan beszélni egy egyházi beszédben. Az V. számú mű is adventi egyházi beszéd, „Excelsior“ jeligével. Magasan áll előbbi társa felett, sőt egészben véve, a verseny- művek közt a második jobb dolgozat. Hibái minden esetre vannak s ilyenek, hogy propositiója a maga helyén nincs kiemelve s csak a feliratban látjiik, hogy a mű „Az okos várakozás“-ról fog beszélni ; hogy a második részben a kifejtés el van nagyolva s e miatt az aránytalanul rövidebb és sekélyesebb az elsőnél; hogy
