Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
4 a mit Isten kezéből szintén megnyugvó szívvel kellé fogadnunk, mint a napok hozományait: gyászával és küzdelmeivel egyiránt. A csendes, zajtalan, de kitartó munkásság éve volt, a melyet Isten segedelmével és kegyelméből bevégezénk, a melyben ha nagy, korszakot alkotó eredményekre nem mutathatunk is rá, megnyugtathat, dicsekvésünk nélkül is, az a tudat, hogy igyekeztünk meg tenni annyit, a mennyit viszonyaink között, a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi erőnk birtokában, megtennünk lehetett és sem zajtalan életünket, sem esetleg aránylagos kicsiségünket nincsen okunk megszégyenelnünk, épen ma, a midőn általában nemzeti kultúránk s ennek ágai között egyetemes közoktatásügyi életünk is, az átalakulás és az ezzel együtt járó kísérletezés és tájékozatlanság bizonytalanságaival küzd, annyira, hogy talán szintén az okos tanügyi politikához tartozik annak a magával számot vető, okos gazdának követése, a ki tudja a meggondolatlan és ki nem próbált befektetéseknek kíkerűlhetlen következményeit és a ki nem akar játszani — a bizonytalan hozományok kecsegtető feltételei alatt. Az iskolai évet, megállapított rendtartásunk értelmében, szeptember hó 7-én, a főiskolai igazgató tanács, nagyszámú közönség, a tanári kar és a főiskolai ifjúság jelenléte mellett nyitottuk meg. Mitrovics Gyula, főiskolai lelkész mondott imát, Istennek erejét és áldását kérvén abban a beállott iskolai új év komoly feladatainak teljesítésére, különösen pedig átható és lelkesítő kötelesség-tudást, kinek-kinek a maga körében és hivatásának pontos teljesítésében. Ez alkalommal kettős hivatalából kifolyólag, mint ez évi közigazgató, ugyancsak ő tartott alkalmi beszédet is a tanuló ifjúsághoz, ismertetvén előttük hivatásukat, kötelességeiket, szívükre kötvén tanulói magukviseletének, leendő életpályájukra való készületüknek irányadó elveit. Éhez az ünnepélyhez, ugyanezen napon, egy másik csatlako. zott. Dr Zsindely István és Dr Székely György, a kiket a főtiszte- letű egyházkerület 1892. évi tavaszi közgyűlésében választott meg főiskolánk akadémiai tanáraiúl, ekkor tartották székfoglaló értekezésüket, s igtattattak be a főiskolai elöljáróság által tanári hivatalukba. Dr Zsindely István, mint a jogbölcsészet, magyar alkotmány és jogtörténet, továbbá az európai jogtörténet tanára, a lovag rendi intézménynek történeti fejlődését és a társadalmi művelődésre gyakorolt befolyását választá értekezése tárgyául. Dr Székely György pedig, mint a bölcsészeti tudományok előadója, „A legújabb filosofiai mozgalmak Németországban“ tárgyról értekezett. Mindkét beköszönő tanár
