Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
56 Épen nem mondhatjuk tehát ezt a munkát sikerültnek. Ez a nagy vonásokban megírt bírálat is mutatja, hogy nagyon sok gyön- geségben s hibában szenved. De tekintettel arra, hogy szerző a tavalyihoz képest határozottan javított munkát adott, tekintve azt, hogy az ismételt pályázással s lelkiismeretesebb feldolgozással kitartásának adta jelét ; tekintve, hogy a tavalyi bírálat intései nem hullottak terméketlen talajba s a szerző, úgy látszik, most csakugyan ereje s tehetsége szerint igyekezett ; tekintve végűi az eltagadhatlan szorgalmat, mely a munka külsőleg nagyon csinos kiállításában is nyilatkozik : a pályadíjat buzdítás gyanánt kiadjuk a szerzőnek. De egyszersmind figyelmeztetjük, hogy a forrásmunkák a tanulmányozásnak csak alapját képezik, de az összevetés, bírálat, logikai gondolkodás kötelessége alól fel nem mentenek ; arra is fölhívjuk figyelmét, hogy tandíja meg az összegyűjtött anyag egy összefüggő, belső kapcsolat által egybetartott egészszé való feldolgozását s igyekezzék szétfolyó, erő nélküli stílusát tömö- röbbé, jellemzőbbé tenni ; a keveset kevés szóval mondja el, a sokra se használjon tulon túl sok beszédet, mert annak sok az alja. Ezek nélkül a vezérszempontok nélkül íróvá sohasem lesz. Sok nyers anyag, nagy terjedelem még magában nem teszi értékessé a munkát. DR. BARTHA BÉLA. 7. A Kövy emlékére alapított Okolicsányi díjra (ez évi) a következő pályakérdés tűzetett ki : „Adassanak elő történeti sorrendben és kritikailag a magántulajdon jogosultságának igazolásával foglalkozó elméletek, fejtessék ki a tulajdonjog alapja, czélja és természete, határoztassék meg az állam helyzete a magántulajdonnal szemben, vizsgáltassák : helyesek-e s mire vihetők vissza azon positiv intézkedések, melyek a tulajdonjog korlátozását tartalmazzák és czélozzák ?“ E kérdésre két pályamű érkezett. Az 1-ső számú „Nescit vox missa reverti“ jeligével ellátott mű arra mutat, hogy szerző, mint a felsorolt forrásművek és idézetek nagy számából is látható, meglehetős olvasottsággal fogott a tétel megoldásához. A jogbölcsészet abstract kérdései, míg egyfelől tág mezőt tárnak fel a gondolkozó előtt, másfelől, a mennyiben a jogtételek és jogintézmények lényegét, alapjait és czéljait magasabb igazságokból, de egyszersmind a tapasztalat által adott, a történelem példáiból vont eredményekből, általánosításokból lehet csak helyesen megvilágosítanunk, erős próbára teszik a kutató ítélőképességét, a tárgy átértését legjobban meg-