Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
57 kívánják. Valamint, kivált kezdőnél, nem helyeselhető azon irány, gyakran az igazság rovására, minden áron eredetit akar teremteni, úgy határozottan kárhoztatnunk kell azon, a szerző által is követett módszert, mely mindenütt mások gondolataival indokol, folyton másokat idéz, véleményüket színtelenül reprodukálja, a nélkül, hogy azokat bírálná, elemezné, az ellentétes nézeteket kiegyenlítené, az eredményeket levonná, vagy önálló vélemény alkotására törekednék. Az anyag beosztásában szerző nem követi a kérdésben megállapított sorrendet, súlyosan vét a munka kerekdedsége ellen, midőn a tulajdonelméletek egyik csoportjával a socialisticus és commu- nisticus elméletekkel túlságos terjedelemben foglalkozik, a műnek majdnem felét ezeknek szánja, a mit különben a kérdés érdekességével vél indokolhatónak. Ez természetesen csakis a mű többi részének hátrányával történhetik meg, a mint azt a tulajdon alapjáról, természetéről, fajairól adott felületes fejtegetései is bizonyítják. A nevezett elméletek — bár nagy fontosságukat vitatni nem lehet — csak annyiban lettek volna felveendők, a mennyiben a jogbölcsészet és közgazdaságtan között érintkezési pontot képeznek, s így a tétel megvilágításához okvetlenül szükségesek. Ez iskolák képviselői által hirdetett tanok, a társadalmi reformkérdések feltűntetése helyett szerzőnek inkább az alaptételek bírálatára kellett volna kiterjeszkednie, mint ezt Proudhonra vonatkozólag helyesen tette. A tulajdonjog meghatározásáról, tartalmáról szóló részekben szerző vázlatosan előadja mindazt, a mi minden jóravaló kézikönyvben fellelhető ; a tulajdonjogot nem tartja végeredményében tökéletes, hanem csak aránylag legteljesebb jognak, a miben igaza van ugyan, de nem rontja le a tulajdonjognak általában elfogadott — nem rendszerint, hanem egyedül helyes — meghatározását, hogy ez alatt a személynek absolut és teljes jogi uralma a dolog felett értetik. Hisz midőn a jognak hatályára vonatkozólag absolut tulajdonságáról beszélünk, nem mehetünk a végtelenségig, mert valamint nincs végeredményében absolut szabadság, úgy nincs végeredményében absolut jog sem, mert mint Ahrens mondja : „minden jog korlátját találja más egyén hasonló jogában.“ A jogi uralom teljessége a dolognak a maga egészében való alávettetését, a jogalanynak nemcsak bizonyos, de minden irányú rendelkezési szabadságát jelenti, mert a tulajdon mindig szabadnak vélelmeztetik, bizonyos esetekben beálló korlátolása a tulajdont meg nem szűnteti ; a jogi uralom azon sajátságát, hogy ez nemcsak meghatározott irányban érvényesül, le nem rontja. E tételeket a művek egyike sem tárgyalja,
