Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
8 az ilyen megtisztelő és szükséges képviseltetésről van szó ; fájdalmára, mert az tagadhatatlanul nagy baj, ha valamely intézet, a mely a nyilvánosságból él, egy vagy más ok miatt kerülni kénytelen azzal a forrással való érülközését, a melyből táplálkozik. Ez a zárkózottság sokáig tartva, egy lépés a társadalmi napirendről való levételhez. De hát megnyugvásúl szolgálhat e részben, mindenesetre az, hogy ha mi nem kereshetjük fel mindenkor az életet, felkeresnek bennünket azok, kiket szép emlékek, hálás szív vonzanak az almamater kebeléhez. Ennek jól eső bizonyítványa az a találkozó ünnepély, a melyet főiskolánk falai között rendeztek a múlt év szeptember 25-én azok, a kik 1859—1867-ig, egyszer vagy máskor, vagy épen nyolcz éven át osztálytársak voltak főiskolánkban, vagy mint magukat, a hosszú idő után történt találkozás örömének jókedvű ötletével nevezték -— a huszonötösök. Öröm volt látni szivüknek teljességét, melyet a rég nem látott édes anya közelléte, környezete támasztott bennük s öröm a sok élte derekán álló férfiút nézni, kik közül némelyik igen előkelő, de mindnyája kivétel nélkül tisztelettől környezett állást foglal el köztársadalmunkban. Szeptember 25-én a reggeli órákban, testületileg jelentek meg a közigazgatói hivatalban, a közigazgató előtt, a hol Fekete Márton, a Kőrös-Tisza-Marosközi ármentesítő társulat főigazgatója fejezte ki, társai nevében, azoknak érzelmeit s hódolatát az „Alma Mater“ iránt. Elmondta, hogy érzik mint férfiak, hogy adósai a főiskolának s azok is kívánnak maradni ; fel tudják fogni ma már, a mit régebben csak sejtettek, az intézet felséges hivatását s nem mint tékozló fiák jőnek az édes anyához, hanem mint a kik tisztes állásra tettek szert a társadalomban, tehát eléggé jó bizonyságok lehetnek a sárospataki főiskola mellett s ennek netaláni ellenségeivel szemben. Szívből jött beszédére a közigazgató válaszolt. Megköszönte a hálás tanítványoknak, hogy ezt a jó napot szerezték az „Alma Maternek“. Tőkének tekintette a szívbeli hódolatot, a melynek hosszú kamatozása lehet ; jutalomnak a tanári karra, a mely mindenkor önérzettel hivatkozhatik a szivek ilyetén megnyiladozására. Ezután még életben levő három gimn. tanáruk üdvözletére sietett a hálás tanít- ványi sereg, s Orbán Józsefet Gyarmathy Soma bodzásujlaki lelkész s egyházmegyei főjegyző, Soltész Ferenczet Terestényi Dániel nagy- szőlősi albiró, Tarnóczy Tivadart pedig Szabó Albert pénzügyigazgató üdvözölték lakásukon. Az ünnepély többi hatásos része ezután, részint református egyházunk templomában, részint főiskolánk
