Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
4 míveltség mellett, szükséges alkotó eleme a szépészeti is : az a mívelt érzék, melynél fogva a szépet, minden jelen- kezési formájában, a természet és művészet tárgyaiban, észrevesszük s abban magasabb szellemi gyönyörűséget találunk és e mellett arra is törekszünk, hogy a szépet ne csak megismerjük és élvezzük, hanem azt gyakorlatilag, életünk minden viszonyai közt, társadalmi érintkezéseinkben, magunk tartásában, beszédünkben, tetteinkben is megvalósítsuk, kifejezésre juttassuk. Nemcsak az a durva és érzéketlen, a ki a természet szép tárgyai és tüneményei láttára hidegen marad, nemcsak az a míveletlen, a ki a művészet alkotásait, a „valónak égi másait,“ a ,,viselt világ átteremtéseit“ nem érti és nem élvezheti ; hanem az is, a ki tudományos és erkölcsi míveltséggel bír ugyan, de nincs rajta az az isten áldása, hogy tiszteletünk mellett, szeretni is tudjuk, mert félszeg modorában, rideg viselkedésében azt hiszi, hogy ő elég magának, távoltól sem sejtvén, hogy a tudomány hódítóbb a művészet derűjével s az erkölcsi jellem tisztább és vonzóbb a szépség tükrében. A tudomány és művészet a legszorosabb viszonyban vannak egymással. Az emberi mívelődés története azt bizonyítja, hogy a művészetek készítik elő az elméket az átalános eszmék és igazságok felfogására. Görögországnak elébb voltak művészei, költői, mint bölcsészei. Saját irodalmunk története is azt igazolja, hogy költői műveken kaptunk rá a komoly tudományokra. A művészet, különösen a költészet, számtalan formáival, melyekkel a tudomány nem rendelkezhetik, igen alkalmas arra, hogy az elvont eszméket megérzékítse, s közel hozza még a gyermeki felfogáshoz is. A tudomány, ha a mint kell, életreható akar lenni, a művészet segélyére szorul. A nagy írók egyszersmind csakugyan művészek is : keresik s meg is találják a hatás titkait. A tudomány vívmányai csak akkor válnak közkincsévé az emberiségnek, ha a tudósok, a sok
