Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

ismeret mellett, azt is megtanulják, miképen kell kutatásaik eredményét megfelelő formában élvezhetővé tenni. A tanításba is művészeti elemnek kell vegyülnie, ha mélyre akarunk hatni, elveinket, meggyőződéseinket úgy kell alakítani, a tartalmat úgy egyéníteni, hogy az a hallgatókban, a növendékekben érdekeltséget támaszszon. A világi vagy egyházi szónok is, nem pusztán az eszmék, a gondolatok gazdagságának köszöni diadalait, hanem foképen és különösen azok elrendezésének és a közlési módnak, ha az alkotás szabatosságával a művészi előadás erejét egyesíti.

De nem csak a tudományos, hanem az erkölcsi mívelt- ség is sokat nyer az által, ha szépészeti míveltséggel páro- súl. A szép érzése tisztítja, nemesíti érzelmeinket, legyőzi bennünk a durva vágyakat és szenvedélyeket, a földiség salakjaitól megtisztúlt eszményi világba vezet bennünket. Másrészről a művészet, melyből a szép érzék leginkább táplálkozik, a nélkül, hogy czélúl tűzné, lényeges eszköze az erkölcsi míveltségnek. Már idvezítőnk erkölcsi tanításaiban is megvan a művészeti elem, a mennyiben azok az evangyéliumokban és az apostolok leveleiben, nem mint száraz tantételek, rideg szabályok adatnak elő, hanem leggyakrabban parabolákba, a költészet őseredeti formáiba Öltöznek és így lesznek azok szemlélhetőkké s annál érthetőbbekké. Átalában a művészek, de különösen a költők, midőn a művészeti czélt megvalósítják, egyszersmind az crkölcsiség érdekeinek is pótolhatatlan szolgálatot tesznek. A művészeti gyönyörben erkölcsi érzéseinket is kielégítve érezzük, benne és általa erősödik hitünk az örök igazságokban, az erkölcsi világrend szent és sérthetetlen voltában. Valóban a költői igazságszolgáltatás erejében az er- kölcsiség diadala van. A művészet valláserkölcsi czéljain- kat mozdítja elő abban is, midőn az isteni tiszteletünk díszének, méltóságának emelésére szolgál. Mily szegényes, mily rideg volna a mi isteni tiszteletünk a költészet, ének,