Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

m

S e téren valóban botrányos tévedéseket követ el. Pl. (75. 1.) a 89. jegyzetben Így idéz : 1881. LX. t. ez. 49.§. (4. jegyzet). Tudvalevő, hogy ily 4. jegyzet eme törvényben nem foglaltatik. Hanem Jancsó munkájában az illető §. 4. jegyzetére hivatkozik, hol már egyszer szólt a kérdésről, s a szerző hűségesen utána írja ez utalást, mert a törvényt meg sem tekintett^. (79. 1.) 98. jegyzetben ily idézetet találunk: „HK. 1. 109. bev. 12. §. 1. jegyzet.“ A 12. §. 1. jegyzettel ismét Jancsó útal vissza, saját munkájának nevezett §-ra s jegyzetre. (Jancsó 78. 1. 4. j.) (81. 1.). 107 jegyzetben így citál : „Jancsó id. m. 85.1. Hivatkozással 129. §. 9. jegyzetre“. Itt meg nevezett szerző a 13. j.-ben nem saját, hanem Kelemen általa fölhozott munkájának 129. §. 9-re hivatkozik, amit a pályázó egyszerűen nem vett észre.

Merőben hamis, a mit az 1881. 17. t.-cz. 28. §. 3. pontjáról mond, mely szerinte a hozomány telekkönyvi bekeblezés általi biztosítását engedi meg. az 1840. 8. t.-cz. 14. §-ról állítottak, a mely a nő elsőbbség jogát szabályozná, holott a jobbágyasszony hozományának kiadásáról s bizonyításáról beszél ; egészen téves, hogy az 1881. 60. t.-czik 72. §-nak imputálja a hozomány ki nem adása miatt a visszatartási jog engedélyezését, holott ez a bérbe- és haszon bérbeadó törvényes zálogjogától intézkedik.

De nem folytatom tovább e szemelvényeket, csak azt a gyarlóságot kívánom fölemlíteni, hogy a mely törvényt helyesen idéz is, azt is másodkézből teszi. Pl. a HK.-t, I. Istvánt stb. (Lásd a pályamű 60. 61. 64. 65. jegyzeteit.)

Már a mit eddig elmondottunk, az is az önállóság teljes hiányál a mutat. S ép ez teszi nála hibává azt is, a minek érdemszámba kellene mennie : hogy a kérdést nagyban és egészben helyesen fejti meg. Mert hiszen mi érdem van abban, hogy a munka leglényegesebb részeiben minden gondolkodás nélkül, igen gyakran szórol- szóra idézi, vágj' inkább kivonatolja Jancsó idézett munkáját, mit ér a rendszer helyessége, ha ez is annak szolgai utánzata s a hol nem az, a pályakérdés által van adva ? Lehet-e azt javára tudni be az illetőnek, hogy a hol a római házassági vagyonjogot ismerteti, ott pedig 10—12 oldalon Vécsey „Római családjogát“ excerpálja? S végűi a hitbér, özvegyi jog, özvegyi és hitvestársi öröklés, házassági szerződések különben felületes tárgyalásánál, valamint ama kérdés megoldásánál, fentartandó-e házassági vagyonjogunk jelen rendszere, vagy nem, talán változatosság kedvéért Herczeg és Zlinszky különösen ez utóbbi munkáinak kikapkodott részeivel tesz hasonlót?