Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
64 Nem arra volt a pályadíj kitűzve, hogy 2 — 3 munkát olvassunk át s kivonatoljunk, hanem arra, hogy az ide vonatkozó törvényeket, törvényes szabályokat, valamint az irodalom hozzáférhető részét tegye komoly tanúlmány tárgyává az illető gondolkozzék az olvasottak fölött, judiciuma segélyével válaszsza ki a helyest a helytelentől s a tanulmányozottakat egyenesítve, az önállóságnak egy joghallgatótól megkívánható s így semmi esetre nem túlmagas mértéke szerint dolgozza föl. A komoly tanulmány és kellő ítészét hiányát mutatják az olyan tévedések, melyektől — a hol csak némi önállóság után törekszik is — duzzad munkája s melyek a jeles szerzők „recipiált“ jeles eszméi közűi annál inkább kirínak. Pl. (10. 1.) azt a valótlanságot állítja, hogy az egyház atyáskodó omnipotentia jellegű hatalmával együtt a házassági ügyek terrénumáról századok óta le van szorítva, sa II. lapon pedig azt mondja, hogy a házassági személyi jogviszonyok az egyházi törvényhozás keretébe tartoznak. A 10. lapon a polgári házasság keletkezését Amerikába teszi, s így sejtelme sincs Cromwell idejéről s Hollandia XVII. századbeli hason intézményéről. A Il-ik lapon egészen ferdén bírálja a házasság szerződési jellegét és a polgári házassságot, sőt messze elkalandozik a sociaiismus terére is (16. 1.). A zsidók jubileumi évét s a levivatikus házasságot sem fogja fel helyesen ; azt állítja, Verbőczynkről megfeledkezve, hogy reánk a római jog német és osztrák közvetítés útján gyakorolt hatást (24. 1.). Kálmán halála után a jogfejlesztés hanyatlását az egyházi befolyás emelkedésének tulajdonítja s épen ő maga dicsőíti Kálmán ama törvényét, melylyel az egyháznak a házassági ügyekben közvetlen befolyást enged (54. 1.). Rómáról azt állítja, hogy ott a „férj nejének“ (miért nem egyszerűen feleség ?) soha sem volt a szó valódi értelmében vett önállósága, s felhozza ennek igazolására a manust (73. I.), a manus nélküli házasságokról pedig teljesen megfeledkezik. 102. lapon a közszerzeményi jog telekkönyvi kitüntetését az o. ptk. 1236. §-al indokolja, (104. 1.) osztrák polgári törvénykönyv szerinti köz-szerzeményről beszél; szerinte a házastársak és jegyesek vagyoni természetű ügyleteire nézve most is az 1874. 35. t.-czikk 54. §-a van hatályban az 1886. 7. t.-cz. 21. 22. §§-ról nincs tudomása (117. 1.), épen azért a jegyesek szerződései tekintetében nagyon téved ; az adományi vagyonról azt hiszi, hogy az csak a fiágat illette (122 1.), holott volt haeredicus posteritatibusque utriusque
