Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
48 1. A szenthely. 2. Az áldozatok. 3. Ünnepek. 4. A papság. 5. A theokratikus államélet. 6. Az ország felosztása czímek alatt, s folytonos tekintettel van a Deuteronomiumra, a melynek eredete felől jól van tájékozva, továbbá a Thora középső könyveire s kiváltképen a Levitikusra és Ezékielre. Elismerjük, hogy ez az összehasonlítás sok gondos olvasást, megfigyelést s ítélő képességet követel s ha nem mindenben tartjuk is szerencsésnek a végzett munkát, általában véve ifjúi kísérletnek eléggé megjárja. Kár, hogy egy pár citátum itt is hibás (51., 54., 56.) s hogy egy pár rósz kifejezésétől itt sem tudott megszabadúlni. A szakasz végén összegezi az egybevetés eredményét, s a sok hasonlóság mellett nevezeteseknek vallja a sokféle eltéréseket is. Végűi műve utolsó szakaszában, a kérdés isagogikai jelentőségét fejtegeti (66—76.) s a szabadelvű kritikai iránynak idevonatkozó megállapodásait ügyesen csoportosítja. Vallja, hogy a Thora, a maga reánk maradt alakjában, nem lehet korábbi Ezé- kielnél, vagy ha esetleg korábbi volna is, de nem volt annak Ezékiel előtt köztekintélye, mert akkor ez a papos próféta nem tért volna el a templomról és cultuszról rajzolt képével a hivatalos törvénykönyv utasításaitól. Helyesen gondolja, hogy Ezékiel az u. n. papi codex-et (Lev. 17—26) nem szerezhette, épen a kettő közt lévő jelentékeny különbségek miatt. A mű e része simább nyelvezetű az előbbieknél, s ellene csak egy pár ponton lehet kifogásunk (68, 70. 1.). Szerettük volna, ha szerző az Áron- papság kérdésére is kiterjeszkedik, mert ez is égjük jelentékeny részlet-kérdés s e tárgygyal szoros kapcsolatban van. Forrásainak mélyebb vizsgálata erre is rávihette volna. Általában a mű ellen több komoly kifogásunk vau, a mint azt a fönebbiekben kimutattuk. Fő bajának tartjuk, hogy széles alapon indúlt s feleslegességekbe tévedt; továbbá hogy forrásainak égj' részét nem mindig híven idézi s hogy nyelvezete olykorolykor túlságokba csapkod, sőt a mű leírása is sok fogyatkozást mutat. Mindamellett, tekintettel arra, hogy pályázó elléggé jó isa- gogusnak bizonyúlt; tekintettel arra, hogy a megfejtendő kérdéshez alig lehetett hazai műveket találni ; tekintettel végre arra is, hogy a kérdést — egészben véve — eléggé megfejtette s a végeredményeket ügyesen összeállította, — mint fáradságos ifjúi kísérletnek a pályadíjat kiadni indítványozzuk. RADÁCSI GYÖRGY.
