Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

7

tetteikben, magokviseletében, érintkezéseiknél, mindenütt a hol megjelennek. Abban az édes reményben, hogy enge- met teljesen megértettek, áldást kívánok szép törekvésökre és az 1891/2. iskolai évet megnyitódnak nyilvánítom.

E beszéd után dr. Bartha Béla tartotta meg székfoglalóját, a kit az egyházkerület bizodalma 1891. junius havában választatott meg az Emődy Dániel halálával megüresedett magyar magánjogi tanszékre. Beköszönő beszédében „a magyar örökösödés múltját, jelenét és jövőjét“ fejtegette, oly szakszerű alapossággal, mely a legszebb remények zálogát nyújtotta elöljáróságunknak arra nézve, hogy a fontos tantárgy az elődök híréhez méltóan lesz képviselve főiskolánkban. Tanári esküjének ünnepélyes letétele után ily hittel és reménynyel üdvözölte őt Fejes István, az igazgató-tanács egyházi elnöke. Most pedig egy iskolai év letelte után, megnyugvással és örömmel mondhatjuk, hogy a fiatal tudósban egy sokra képes munkabíró erőt nyert főiskolánk.

Mindjárt a szünidő beálltával, julius 1-én ritka, megható ünnepély folyt le főiskolánk falai közt. Nevezett napon találkozót rendeztek itt azok, a kik ezelőtt 30 évvel a legelső érettségi vizsgát tették volt, főiskolánkban. Mindössze 20-an jöttek el, többen feleségükkel, gyermekeikkel. Az első nap estéjét az ismerkedés meglepő örömeinek szentelték. Másnap a főiskolai nagy csengetyű hívó szavára az imateremben gyűltek össze, hogy hálát adjanak a Mindenhatónak, a ki sorsukat annyi idő óta bölcsen vezérelte. A hálaima, melyet Mitrovics Gyula, a társak egyike, mélyen meghatva, a vallásos érzés melegségével és közvetlenségével mondott el, könyekig megindította nem csak a társakat, hanem mindazokat, a kik a ritka ünnepély örömeiben részt venni szerencsések voltak. Majd Kóródy Sándor beregszászi árvaszéki ülnök, szintén egyike a társaknak, költői lélekkel rajzolta a nap jelentőségét, a baráti talál-