Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
8 kozás édes boldogságát, vágyat keltve mindnyájunkban: miért, hogy az ilyen napok, csak kivételképen fordulnak elő életünkben. Isteni tisztelet után testületileg tisztelegtek Soltész Ferencz nyugalmazott tanárnál és főiskolai pénztárnoknál, a ki már csak egy maga él ama tanárok közűi, a kik a társakat tanították. Majd az akadémiai- és közigazgatóhoz mentek és kifejezték előtte meleg ragaszkodásukat, törhetlen hűségöket s örök hálájukat, nevelő édes anyjok, a főiskola iránt. Erre az igazgató boldognak érezvén magát ily férfiak társaságában, örömmel mutogatta meg nekik a főiskola intézményeit és gyűjteményeit, melyek 30 év óta oly meglepő fejlődésen mentek át. Végűi, hogy a kegyelet munkája teljes legyen, elhalt tanáraik sírját keresték fel és koszorúzták meg. Nekünk pedig dicseke- désűl szolgál, hogy a nemesen érző és gondolkozó férfiak találkozóját, fennen ragyogó erkölcsi fényében, itt e helyen is, megörökíthetjük. Julius 4-én a Magyarországi Kárpát-Egyesület keleti Kárpátok osztálya ejtette útjába városunkat és Szigmeth Károly vezetése alatt egy napot szenteltek főiskolánk intézményeinek és gyűjteményeinek megszemlélésére. .Szíves előzékenységgel mutogattuk meg nekik a látnivalókat ; úgy tudjuk, hogy a legkedvesebb emlékekkel távoztak el körünkből. A legmélyebb tisztelet és forró hála érzelmei közt jegyezzük fel főiskolánk évkönyvébe e folyó év április 29-ét, midőn mélyen és szeretve tisztelt főgondnokunkat br. Vay Miklós ő kegyelmességét, szívünk teljességéből üdvözölhettük. A tanári kar ez alkalomból azzal is hódolni kívánt hallhatatlan érdemű pártfogójának, hogy az ő fényes pályájának kiemelkedő mozzanatait, különösen egyházi és iskolai ügyeink körül kifejtett, örök emlékezetre méltó és hálára kötelező tevékenységét, párja nélküli, mintegy gondviselésszerű szereplését a köziskolai szék jegyzőkönyvébe foglalta.
