Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
60 Azonban a derűit égen csakhamar a vész felhői mutatkoztak. 1883. december 10—14-én az egyetemes prot. tanügyi bizottság Debrecenben megkészitette a convent elé terjesztendő tanügyi munkálatát. Minthogy ez több pontban eltért a mi életbeléptetett tantervűnktől, az irodalmi kör egy pár aggódóbb tagja az 1884. január 30-án tartott közgyűlésben kérdésbe tette : „nem volna-e célszerű a fentjelölt pályázat némely tételeit egyelőre felfüggeszteni, a munkálkodókat várakozásra inteni azon okból, mert ha a convent e munkálatot elfogadja s az a mi iskolánkra is kötelezővé tétetik, a kör által megjelölt irányban készített könyvek közűi egy pár feleslegessé válik, némelyik meg módosítandó lesz ?“ Azonban a nagy többség ez aggodalmakban nem osztozott, mert azon meggyőződésben volt, hogy „egyházkerületünk meg fog maradni kimondott határozata mellett, s minthogy az új tanterv keresztülvitelét csak az imént hagyta meg tanári karunknak, sőt kapcsolatosan egész határozottsággal utasította a tanári kart e tanterv szerinti könyvek készítésére : az irodalmi kör teljes bizalommal lehet az iránt, hogy tantervűnk a conventi határozatok után is épségben fog maradni.“ E megnyugtató reménységgel folytatta tovább a kör megkezdett munkáját, bár az aggódók e jelenséget baj nélkül elvonuló könnyű felhőnél ezután is többnek nézték. De a reménységnek igen erős horgonya volt a kör elnökében, Hegedűs László, főiskolai álgondunkban. A kör igen jól ismerte elnökének gondolkozásmódját ; tudta, hogy erős ellensége a centralizationak, ellensége egy olyan conventnek, mely mindent egy rámába akar beszorítani s minden szabadabb mozgásnak, némi önállóbb fejlődésnek gátolója. Hiszen épen ő volt az, aki nehány nappal a szentesített zsinati törvények kihirdetése végett összeült rendkívüli egyházkerületi közgyűlés előtt, melynek egyik tárgya volt a conventi tagok megválasztása is, e körnek még 1882-ik évi november 15-iki gyűlésében kifejezte saját és a kör aggodalmait : „félni lehet attól, hogy a convent oly nagy központi hatalommá lesz, mely törekvése által megköti az egyes egyházkerületek cselekvési szabadságát, s inig egyrészről igy lenyűgözi a tanügyi szabadságot, másrészről, ha a könyvek kiadását is kezébe venné, anyagi tekintetben temérdek kárt okozna ; általában époly nagy, sőt még nagyobb mértékben zsibbasz- tolag hatna az egyházkerület tanügyi életére, tevékenységére, miut a legközelebbi idők egyetemes prot. tanügyi választmánya.“ Ezért kérte meg a kör, hogy fejezze ki ez aggodalmainkat s vesse fel azon kérdést az egyházkerületi közgyűlésen : „milyen hatásköre lesz a conventnek tanügyi dolgokban?“ A kör ilyen gondolkozást! kormányossal majdnem nyugodtan néz-
