Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
36 encyclopedisták közül az első volt,“ aztán La Mettrit, Halbach-ot, Diderot, Vogt-ot, Darwint, s bánik valamennyivel breviter et confuse. Bevégzi ösmertetését mindkét irány bírálásával, amelyben ha itt- ott egészséges gondolkodás nyomait, a tárgy iránt való érdeklődést találhatnánk is : átlag gyöngének kell vallanunk. Maga mondja szerzőnk : „Nagyon sok fogyatkozással bővöiködik e mii, mit egyrészről a forrásművek hiánya, másrészről helyes Ítélet hozatalának nehézsége egy oly bölcsészeti kérdésben, melynél valódi nagy gondolkodók is oly sok tévedésbe esnek. Hiányait pótolja (?) azon igyekezetem, melyet reá fordítottam, továbbá járatlanságom e tudománynak különben gazdag terén.“ Egy ily pályamunkát jutalmazásra nem ajánlhatunk. Úgy terjedelemben, mint a kidolgozás tisztasága tekintetében érdemesebb munka a 2. számú. Ez tulajdonkép egész philosophiatör- ténet dióhéjban, aminthogy az egész philosophiatörténetet egész iskolaszerűig végig tárgyalja s megleli ama kapcsolatokat, melyek az egyes iskolákat az idealismus vagy materialismussal érintkezésbe hozzák. Épen e roppant anyaghalmaz felkarolása okozza, hogy kevesebb súlyt fektetett a más értelemben vett idealismus és materialismusra és ez a munka főhiánya, miut fönnebb is kiemeltük. De vannak amellett más aprólékos fogyatkozásai is. Thalesröl például azt mondja, hogy „vegyelemzett“ meg hogy philosophiája „pantheismus“ volt. A középkori trivium és quadriviumról állítja, hogy iskoláikban: „a faj és nem fogalma megalkottatott.“ 63. 1. A Scholastikusokról szólván, Dun- Scotusról egy szóval sem emlékezik meg, a többieket is csak fogyatékosán tárgyalja. Az újkort jellemezve azt állítja, hogy „a katonaság lassanként alásülyedt,“ meg hogy „a világi ügyek a hadsereg köréből a törvény körébe, a szellemi ügyek a papság vagyis hit köréből a szellem, az ész körébe tétettek át.“ Ugyanitt mondja: „hogy a világtestek forgása határozott körbe szorittatott, új világtestek merültek föl a tudatlanság homályából“ sat. Descartes-ró\ azt mondja, hogy „ob- jectiv módszert hirdetett szemben Baco subjectivismusával“ s lejebb nehány sorral mégis igy ír: „Angolországban egyenesen Bacot tartják a kísérleti philosophia (?) megalapítójának és méltán.“ Descartes Isten létét bizonyító érvelését egészen hűtelenűl adja vissza. 95. 1. Spinozáról szólván, mondja: „Az összes erény nem más, mint a természet rendjével megegyező cselekvés s ennek rugója a létért való küzdelem,“ ami nem áll. Hamis világításba állítja az encyclopedistákat e szavaiban : „Útját vágták minden magasabb emberi hivatásnak s erkölcsi törekvésnek, mert szériátok minden anyag s szellemről még csak beszélni is képtelenség.“ Kant kriticismusáról szólva, ezt mondja:
