Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

37

„határozottan lelép az eddig követett útról,“ ami szintén nem áll, mert a megismerés elméletében Locke és Hume megelőzői és serkentői voltak. A 145. lap igy ír : „Schopenhauerrel, de méginkább Herbarital, a tiszta réalismes lép előtérbe, mely aztán elvesztvén az alapot, melyre támaszkodnia kellett volna, a legnyersebb materialismusba ment át,“ ami az említett különböző értékű philosophok teljes félreismerésével irathatott.

De elég is lesz a hibák feltüntetésére ennyi. S ha a II. számú pályamunka szerzőjének a pályadíjat mégis kiadni indítványozzuk, indokainkat röviden ebben foglaljuk össze: az összes philosophiai törekvéseket igyekszik a kitűzött kivánalom szerint osoportositni. Felhozott példái elég világosak, s ami legfőbb, a materialismus és idealismus bírálatában elég szerencsés álláspontot fejteget. Irálya vonzó, élénk. A felbontott jeligés levélke Tóth Miklós, II. éves theol. nevét viselé.

A KÖvy emlékére alapított Okolicsányi-féle megkettőztetett jutalomdíjra múlt évben a pályázat meddő maradván, a magyar törvényes osztályrészre vagy köteles részre vonatkozó kérdések fentar- tása folytán, ez idén két értekezés érkezett be. Az I. számúnak jeligéje : „A köteles részt hazai jogrendszerünkben az ősiekben pótolta a törvény , szerzeményekben pedig a nemzet jogérzülete. Suhajda A II. számmal jelöltnek : „Jus civile est aequitas constituta iis, qui eiusdem civitatis sunt. Ciceród

Bírálók örömmel jelentik, hogy a jutalom odaítélésénél mind a két művet komolyan számbaveendőnek találták ; ugyanazért lelkiismeretes kötelességöknek tárták mindkettőnek gondolat- és eszmemenetét egymással szembe állítani, erős és gyenge oldalait mindkettőnek szemügyre venni, s ezeknek egybevetése és mérlegelése után határozni fölöttük.

Ez annál könnyebben történhetett, hogy a felosztás mind a két értekezésben csaknem ugyanaz, ami a kérdés részletes formulázásának természetes következménye. Ily részletesen pedig azon okból lett a kérdés feltéve, nehogy a még csupán iskolai látkörrel bíró ifjú, egy ily nagy tárgy monographiájára gondolván, attól visszarettenjen. így történt, hogy az értekezés első szakaszában mindkét pályázó a köteles rósz létezési okát s annak jogi természetét; a másodikban az intézménynek hazai jogunkban csak az újabb időkben lett átültetését s annak okát vizsgálja. De a harmadik szakasznál a két pályázó már eltérő útat követ. Mig ugyanis az 1. szám alatt pályázó a hazai törvényes osztályrész összehasonlítását az osztrák polgári törvénykönyv köteles részével csupán hallgatag végzi, s kifejezetten csupán arra szó-