Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
33 natokat kellett volna tárgyalni, oly nagy gondot fordit, mint a politikaiakra, müve értékét megkétszerezhette volna. így is megfigyelő, ítélő és alkotó tehetségének olyan szép reményekre jogositó jelét adta, hogy szerzőnek a kitűzött jutalom kiadását jó lélekkel ajánlhatjuk. A felbontott jeligés levélkék közül a 3-ik számú, a jutalomra érdemesített mű szerzőjéül Szabó József, II. é. theologus ; az 1-ső számú pedig Kovács Endre, szintén II. é. theologus nevét viselé. A Vay-féle nagyobb díjra, mely 33 frt. 60 kr., kívántatott a XVI-ik század dogmaticai vitáinak megírása Magyarországon. A kitűzött kérdésre egy pályamű érkezett be, 28—29 ívnyi terjedelemmel, melynek jeligéje I. Kor. II., 4. Midőn a theologiai kar e nehéz és nagy kérdést kitűzte, távol volt attól, hogy absolut értékű dolgozatot várjon theologus ifjúitól egy oly tárgy feldolgozásánál, mely avatott történetírónak is erősen dolgot adna; hanem egyszerűen méltó és nagy dologgal akarta foglalkoztatni ifjait, s oly munkakörre óhajtotta az ifjú nemzedék figyelmét irányozni, melyhez kívánatos volna, hogy kedvet kapjanak. Pályázó természetesen csak közvetett kútfők alapján dolgozott. Ez magában nem volna baj, mert hisz a pályázati szűk határidőn belül máskép nem is cselekedhetett. Baj azonban az, hogy kútfőivel szemben önállóságra emelkedni egyátalán nem bírt, hogy azokat sokszor szóról- szóra kiírta, s azoknak különös, egymástól eltérő szempontjaival szemben a maga tárgyának magasabb nézpontjára felemelkedni nem bírt. így történt például, hogy egész művében túluyomólag Dávid Ferencet tolja mindenütt előtérbe, annyira, hogy művét olvasva, azt gondolhatná olvasója, mintha a calvinismus tisztán csak Dávid Ferenc odapártolása által kezdett volna nálunk kiemelkedni, holott az igazság tán inkább az, hogy a már erőssé vált calvi ni irány (Meliuszszal) magával ragadta Dávidot is. Más dolog az, mikor Jakab Elek Dávid Ferencről ír, s ismét más dolog, mikor valakiuek a magyar reformációról s annak hitvitáiról kell Írnia. Amott Dávid Ferenc mindenütt a főalak, emitt pedig csak azon szakasznak lehet főalakja, mely az unitarismus terjedéséről s az azáltal létrehozott hitvitákról szól. A felekezeti felfogás is sokszor igen erős e pályaműben, mégpedig nemcsak úgy, hogy nagyon meglátszik íróján az, hogy maga református és épazért nem eléggé méltányos a lutheranismus és unitarismus megitélósénél, hanem úgy is, hogy aszerint, amint református vagy unitárius írót kivonatoz vagy másol, átveszi mindeniknek saját felekezeti elfogultságát, ami aztán furcsa ellenmondásokba keveri. így például egészen a calvinista beszél belőle, nem pedig a magasabb szempoutra emelkedett történetiró, amikor a lutheri és schweizi irány szakadásáért tisztán a lutherieket teszi felelőssé, 3
