Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
34 mondván, hogy „a consubstantiatio tanfogalom volt tehát az, amely annyi zavart és forrongást idézett elő a reformáció híveinél s amelynek eredménye végre is a prot. egyháznak két felekezetre való szakadása lett.“ Ez calvinista szempontból lehet igazság, de lutheri szempontból époly igazság a calvinistákat kárhoztatni azért, hogy miért nem érték be azzal, amit a lutheranismus nyújtott, miért erőtették a dolgot oly újításokkal, melyeket a köztudat befogadni nem birt, melyek tehát múlhatatlanul szakadásra és ismét szakadásra vezettek, előbb a calviui szakadásra, azután meg az unitáriusra. Nem ez vagy az a tan okozta a szakadást, s nem is az egyik vagy másik fél konoksága abban, hogy megmaradt a maga hite mellett, hanem az a konokság minden részen, mely más nézetet maga mellett semmiképen nem tűrt, holott a Protestantismus lényegéhez tartozik az, hogy a hítnézetekben bizonyos szabadság legyen meg, mert csak igy képzelhető az élő hit ; az a konokság, mely a pápista kovásztól, az egyező hitre való törekvéstől egyátalán szabadulni nem birt. De hát ez magasabb történeti szempont, melyre sok író ember is alig tud fölemelkedni, s jól mondja maga pályázó, hogy „alig gondolható, hogy egy élettapasztalatot s teljes történeti érzéket nélkülöző, saját vallásáért lelkesülni tanuló ifjú a történetnek hibátlan szellemétől vezettetnék.“ A pályamű tehát a magasabb igényeknek egyátalán nem felel meg, de megfelel azon célnak, mely a pályakérdés kitűzésénél előttünk lebegett. Pályázó sokat olvasott, tanulmányozott, sokat dolgozott. S mi méltányosnak találjuk mindenképen, hogy alkalmazzuk az apostol mondását: „méltó a munkás a maga jutalmára“ s a pályaművet jutalmazandónak véleményezzük. Tanúságot tesz pályázó arról is, hogy tárgyával foglalkozva, azt megszerette. Szeresse is s szerettesse meg másokkal is, s legyen egyházunknak folyton tanulmányozó munkás tagja a jövőben, kint az életben is, az iskola falain kivűl. A felbontott jeligés levelke Lányi Lajos IV. é. theologus nevét viselé A Péczely díjra — 42 frt. — beadott bölcsészeti pályaműnek bírálata a következő : A kérdésbe tett idealismus és materialismus mindegyike elméletét kívánja nyújtani a világ dolgainak, természetesen egymástól eltérő, ellentétes úton. S amennyiben kérdésbe épen alapeszméjük kifejtése és a philosophia történetéből megvilágositása tétetett : a beérkező pályaműveknek elsősorban az ismeret-theoriákra kellett vala szemügyet vetni s a Locke-féle kezdeményezést kiinduláspontnak véve, mutatni be a modern gondolkodás e két határozott formákat öltött irányát. Egyik pályamű sem szerencsés a kiindulási pont fölismerésében, absolut értéke egyiknek sincs s csupán relativ becsükről szólhatunk.