Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
32 a jezsuiták káros működését erős, kirívó színekkel rajzolja s a magyar- országi, főleg erdélyi eseményekre futó pillantást vet. Ezen előzmények után az I. c. Bethlen Gábor származásáról, ifjúságáról, trón foglalásáról s az erdélyi protestantismus felvirágoztatására tett lépéseiről (11 —19. 1.); de az egyházi életre, iskolákra vonatkozó intézkedéseit uagyon szűk keretbe szorítja (16—19. 1.). Különben ezen tárgy fejtegetésének sokkal jobb helye lett volna a mű végén, mert amit e tekintetben tett, nem uralkodása elején tette, hanem időnkint azon mértékben, melyben hatalma és befolyása emelkedett. A II. c. a német- és csehországi vallásos állapotokat s a harminc éves háború kitörését ismerteti (19—26. 1.). A III. c. a magyarországi állapotokat, az 1618 —19. országgyűlés eseményeit és Bethlen első hadjáratát adja elé a nikolsburgi békét megelőző alkudozásokig; közben Pázmányt jellemzi (26—45. 1). A IV. c. a csehországi állapotokról, a háború folytatásáról s a fehérhegyi csatáról szól (45—50. 1.). Az V. c. a magyarországi háború folytatását, a haimburgi alkudozásokat s a nikolsburgi békét tárgyalja (50—56. 1.). A VI. c. a soproni országgyűlés eseményeit, a protestánsok üldöztetését és Bsthlen második hadjáratát rajzolja (56 —65. 1.). A VII. c. a fejedelem házasságát, a soproni országgyűlést 1625., Bethlen harmadik hadjáratát ; a VIII. c. új terveit, a protestánsok üldöztetését s a fejedelem halálát tárgyalja (65—73. 1.). Befejezésül szerző, a derék, nemzetéért, vallásáért buzgó fejedelem sírjánál visszapillant a lezajlott eseményekre, s annak hősét, mint ifjút, mint fejedelmet, mint protestánst nem a hideg ész bíráló szavaival , hanem a melegen érző szív rajongó lelkesedésével méltányolja (73—75. 1.). Mindezeket ügyesen állítja össze, csínnal beszéli el, s csak helyen- kint téved a bombasztoknak homályos ködképekkel zsúfolt tömkelegébe (pl. a 11., 12., 19., 24., 26. 1.). Előadását gondos jegyzetekkel kiséri s helyenkint maga is egy-egy utángondolásra valló ítéletet kockáztat. Az 54. 1. W. L. kézikönyvének egy hibáját észreveszi s azzal szemben Salamon Eerenccel állitja, hogy Thurzó Imre nem volt nádor. A kisebb hibákat, mint pl., hogy Homonnayt ultramontamiak mondja (10. 1.), holott ezen elnevezés újabb keletű, vagy hogy a gy.-fehérvári tanoda első egyetemszerű iskola volt hazánkban (17. 1.) ; mondom, az ilyen kisebb hibákat szerző sem kerüli el. De általában figyelemmel, gonddal és szorgalommal dolgozott ; a szükséges adatoknak utánajárt ; s ha a kérdésnek azon részére is, melynek a béke műveit, a művelődési mozza-
