Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
31 úgy akarta, bogy minden lénynek küzdeni kell a létért ; és igy a Protestantismus küzdelmei nem eszmékért, hanem létért való küzdelmeknek vannak bemutatva. Biráló-bizottság úgy van meggyőződve, hogy ezen, korunkban annyiszor hangoztatott elv csak a természeti állapotban fogadható el egyetemes törvény gyanánt és nem a cultura korszakában. Azon idő óta, hogy azon lény, kit ma embernek nevezünk, az állaténál nemesebb hivatásának tudatára ébredt, azóta nemcsak a puszta létért küzd, hanem küzd eszmékért is. És épen egy-egy újabb eszme születése vagy diadala jelöli azon lépcsőket, melyeken az ember az anyagi- ság porából a tökélynek baláthatlan magaslatára tör. Szerencse, hogy szerző csak kiindult a nevezett elvből, de aztán ott is hagyta, mint a monda szerint sz. Pál az oláhokat. Azután B. G. fejedelemségét megelőző politikai viszonyokat rajzolja (6—7. ].). Majd B. G. viselt dolgait adja elé a nikolsburgi békéig (7—13. 1.). Erre szemlét tart Európa akkori viszonyai felett a 13—15. 1. ; de itt már a confusio hullámai szerző feje felett összecsaptak s a chaos általános lesz. A prot. unió fejének IV. Henriket, a kath. francia királyt, ki már akkor halva volt, tette meg, s V. Frigyes, a prot. pfalzi vál. fejedelem, az unió feje, előtte ismeretlen. Az 1610 előtti eseményeket későbbiekkel zavarja össze s oly politikai szövetséget fedez fel, melyre a jó isten tudja, hogy micsoda forrás vezethette. A 15—23. 1. Bethlen hadjáratait és szövetkezéseit sorolja fel, helyenkint elég zavarosan. A 23. 1. megkezdi azon kérdés fejtegetését, hogy mit tett Bethlen a protestantismus felvirágoztatására itthon és külföldön. A 24. 1. emlitett 1626. (1619—20. helyett) országgyűlés, valamint a többi gyűlések és békekötések pontjait is elég zavarosan ismétli. Bethlennek művelődési intézményeiről a 30. 1. csak nehány sorban emlékezik meg, s végre az egészet befejezi Bethlennek Kemény János által rajzolt jellemzésével (31—32. 1.). Mindezt, úgy szólva, egy lélekzet alatt mondja el. Szakaszokra osztásnak, helyes berendezésnek semmi nyoma ; csak az eseményeket halmozza össze és a már egyszer elmondottakat ismétli. Ha rendet tart és nem feledi el, hogy mit mondott el, az egész mű felére olvadhatott volna. Stylusa önállóbb, de laza, pongyola, s csak helyenkint válik élvezhetőbbé, szabatosabbá. Szerzőnek vállalkozó szelleme, jóakarata, szorgalma dicséretre méltó ; de Ítélő, alkotó tehetsége a feladat nehézségeit nem tudta legyőzni. A III. számú pályamű (Jelige : Hiv és nagy vala. Kazinczy.) szerzője „Előzmények“ címe alatt (3—11. 1.) a bécsi békével kezdi,
