Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

16

kiemelkedő örömórája is főiskolánknak s ebben különösen tanári karunknak.

Ilyen volt p. o. az, melyen BuzogányÁron, miniszteri osztálytanácsos, az ide Sárospatakra bizonyos képezdei ügyek elintézése végett érkezett férfiú, főiskolánkat is meglátogatta, s itt az igazgatók és gyüjteraényőrök vezetése mellett mindent sorra nézvén, nagy elismerések között távozott körünkből. 10 év óta — mint mondá — itt új világ van, szép és gazdag világ.

Másik előkelő látogatónk volt Franki István, újvidéki gimnáziumi igazgató, ki már egyenesen ide küldve, főleg tápintézetünk tanulmányozása végett jött főiskolánk falai közé s szintén elismerések között távozott. Jól esett ez a nem szerződéses elismerés e férfiak részéről akkor, mikor még ma is akadnak elfogult és szűk látkörű emberek, akik nem átalják hírré röpiteni, hogy gimnáziumunkban még ma is primárius diákok tanitanak.

De mindezeken felül volt egy nagyobb jelentőségű ünnepnapja főiskolánknak, amely, hogy nem vert zajt és nem támasztott szélesebb körű mozgalmat, annak oka csupán a változott viszonyokban keresendő. Azt a napot értem, amelyen főiskolánk új egyházi algondnoka, a tudománynak, szépirodalomnak, költészetnek országosan ismert művelője, nagyt. Fejes István úr első ízben jelent meg közöttünk, hogy velünk benső frigyre lépjen ; szeretjük hinni, hogy hosszú időre. Az egyszerű ünnepély emléke nagy biztosíték nekünk arra, hogy főiskolánk közvetlen kormányzása avatott kezekben van, s arra is, hogy az a kedvező fordulat, amely a közvéleményben irányunkban bekövetkezett, állandó marad, sőt folyvást erősbödni fog. Legyen e mai nap annak a szűkkörű ünnepélynek és az azon kötött frigynek tágabb körben való viszhangozása és megújulása.

Mily sajátos szeszélye a véletlennek vagy a körülmények összetalálkozásának, hogy ezt az örömünket is megke