Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

17

seríti az a leverő gondolat, hogy azt a férfiút, kinek neve több évtized óta fűződik főiskolánk történetéhez ; azt a férfiút, ki hosszú tapasztalatokon épült bölcseségével átvezette főiskolánkat a nehéz napok viharai között a béke ölére, épen most kell majd nélkülöznünk, midőn az átalakulások időszakához jutottunk. Nagyságos HegedűsLászló, világi algondnok úr alakútól — úgy hiszszük — nemcsak nekünk lesz nehéz, sőt lehetetlen elszoknunk, hanem az egyházkerületnek is dolgot fog adni, hogy az ő eltávozása által támadt nagy ürességet betöltse. Mi tartozunk magunknak ezzel a kijelentéssel és jól esik itt ünnepélyesen kinyilatkoztatnunk, hogy őt magunk előtt tudva, nagyobb nyugalommal tekintenénk az új időszak bizonytalanságai elé, mint különben. Reményijük azonban, hogy aki évtizedeken át tartotta kezét főiskolánk sebein, az közel lesz hozzánk mindenkoron tanácsával és kipróbált bölcseségével.

II.

Akadémiai pályázatok s azok eredménye.

Az ifjúság szellemi erejének, munkakedvének s bizonyos tekintetben magának a tanári működésnek is fokmérői szoktak lenni az ifjúság pályázati versenyei. Ily versenyeknek nincs még nálunk valami különösebb ingere ; mert nem rendelkezünk még kellő alapokkal a versenyzők anyagi meg- jutalmaztatására ; kitűzött díjainkat gyakran felülmúlják az ifjúsági egyletek jutalomdíjai is; dehát az anyagi hasznon kivűl — ami a pályázóra sohasem lehet elsőrangú ösztön — ott van a munkálkodás szellemi gyümölcse, az öntudat édes jutalma s az az elismerés és figyelem, melyben a jutalomra érdemesített ifjakat az elöljáróság, tanári kar, sőt maga az ifjúság és nagy közönség is részesíteni szokta.

Az idei pályázatok nem annyira mennyiség, mint inkább minőség által tűntek ki. Mindjárt az első szorgalomszakban,

2