Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
33 Szerző itt nem ragaszkodik oly szorosan, mint eddig, forrásaihoz, nem beszélteti oly túlságosan azokat, mint az előbbiekben, hanem inkább maga beszél, épen ezért egyénisége leginkább felismerhető. Előadása könnyed, érthető; világos irálya nem túlzó, nem fellengző, hanem higgadt, komoly, mint a tárgy, melyről beszél. De cikke végén, midőn XYI. Lajos haláláról szól, egy nagyot botlik, elveszti higgadtságát, vérengző jakobinus lesz, azt állitván : hogy „a királygyilkolás a szabadság érdekében jogosult és igazságos, s hogy a nép szabadságát, ha máskép nem lehet, az erkölcsiséggel meg nem egyező eszközök által is tartozik kivívni.“ És e jezsuita felfogás annál feltűnőbb, mert épen az előbbi lapon állítja, hogy XYI. Lajos nem érdemelte meg sorsát. E téveszmére szerzőt a jakobin Held olvasása s használása vezette, ki azt állítja, hogy : XVI. Lajost kivégezni, nemcsak politikailag szükséges, hanem igazságos is volt ; mert a közjót egyesek iránti tekintetből feláldozni nem szabad. Mi erre azt mondjuk, hogy a történelemnek bármi magasztos cél érdekében nem szabad sem az erkölcsiség útáról letérni, sem igazságtalannak lenni. A történelem világbiró, kinek törvényszéke előtt az igazság épenoly magasztos eszme, mint a szabadság. A pályakérdés Q-ik részét, t. i. „mi befolyással volt eme nagy forradalom az újkori államrendszer alakulására és az általános műveltségre,“ nem fejtette ki szerző oly kimerítően, mint az első részt. A gondolatok menetében, a tárgyak logikai berendezésében nincs meg az a következetesség s egységrevitel, mint az első részben. Eszmemenete s logikai berendezése ez : Európa belefáradt a hosszú 25 éves forradalomba ; Franciaország pedig teljesen kimerült. E kimerültség alatt a reactio ütötte fel fejét egész Európában, mely a francia forradalom vívmányaira mitsem tekintve, mindenütt a régi absolut uralmat állította vissza. De e kimerültség nem sokáig tart, hanem felváltja az izgatottság, nyugtalanság és elégedetlenség. A népek kormányzatbani részvételt s alkotmányos jogokat követelnek. Két párt áll elő minden országban, t. i. haladó vagy radicatis és maradó vagy conservativ. Hosszú harc után a győzelem a haladó párté lett, s Európa csaknem minden állama alkotmányos monarchiává változik át. Eddig eszmemenete helyes. 3
