Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

J,

28

cselekvényszólásnak «gyes és biztos elrendezését, érzi abban a drámai belső életmozgalmasságot, melyszerint a mfi könnyen öt felvonásra is osztható ; láttatja a részeknek az eszme uralma alatti összeolvadását, a sokféleség, különbség és ellentét mellett is egységet, arányosságot, összhangot vesz észre. Élőnkbe állítja a jellemeket, átalános emberi és egyéni sajátságaikkal, szenvedélyökkel, küzdelmükkel, ellentétben és összeütközésben egymással, tragikai érdekességökben. A hősökön, az egyéneken az akkori kor szellemét érzi ugyan, de azért a költemény mostani és jövendőbeli sorsánk megdöbbentő példájaként, örök emberi létünk hív és igaz tükör gyanánt áll előtte. A költői igazságszolgáltatás nagyszerűségében az erkölcsiség diadalát, a szép és jó eszméjének ölelkezését látja. Eddig a felfogás és tárgyalás teljesen kielégít bennünket. Sajnáljuk, hogy nem mondhatjuk ezt az utolsó részről. Itt a versformáról csak átalánosan és igen röviden emlékezik meg, épenúgy, mint az I-ső számú mű szerzője. Már pedig „Katalin“ verses formájának fejtegetésénél méltó vita tárgyául szolgálhatott volua, hogy azok által a rövid mértékes rimes sorok által eszközölt rythmus egy- rormán megfelel-e itt a drámai zaklatott menetelnek, amott az epikai nyugalmasabb folyamatosságnak, vagy a lyrai kiömléseknek. Aztán a nyelv és irály sajátságaiból, virágaiból nem kötött annyi és olyan bokrétát, mint amennyi és amilyen tehetségétől és Ízlésétől könnyen kitelhetett volna. Atalában tehát a külső formára nem fordított annyi gondot, mint a belsőre, pedig a kettő egysége és összhangzata a szépmű lényegére tartozik. Végre irálya ellen az a kifogásunk van, hogy azok a „processus-“, „factum-“, „intentio-“, „universalis“-féle renyhe latin szavak igen gyakran előfordulnak müvében. Nem kell hinni, hogy azok által kifejezésbeli erőben és hatályosságban nyerne valamit előadásunk. Nevetséges szokás az némelyeknél, melytől őrizze meg szerzőt egyébképen, erős, magyaros nyelvérzéke.

Eltekintve ezen hiányoktól, számbavéve a mű kiváló előnyeit, habozás nélkül mondjuk ki abbeli meggyőződésünket, hogy szerző több tekintetben oly tanulmánynyal állott elő, mely neki dicséretére válik, nekünk pedig őszinte örömünkre szolgál és azért tehetségét és szorgalmát pályadíjra érdemesítjük. A mű szerzője Novak Lajos, IV-ed éves theologus.

A Péczely-féle történelmi pályaműre : „Fejtessenek ki az 1786-iki francia forradalom alapokai, mutattassék ki: mi befolyással volt e nagy forradalom az újkori államrendszer megalakulására és az átalános műveltségre.“ Érkezett 2 pályamű.