Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

29

Mindenekelőtt örömét fejezi ki bíráló a felett, hogy mig a múlt 1878/9. iskolai évben ugyanezen kérdésnél, a pályatér egészen versenyző nélkül maradt: addig, e jelen iskolai évben két pályamű lépett fel versenyezni a pályadíjért, mégpedig mindkettő elegendő készültség, szorgalom és tárgyismerettel.

Megjegyzi továbbá előlegesen bíráló, hogy ezen pályaműveket nem oly szempontból tekinti, mint egy komoly megállapodott író művét tekintené, kiben megkívánjuk a compositio azon magasabb alakítását, mely a tudományt művészettel párosítja ; hanem tekinti azokat egyszerű ifjúi kísérleteknek, hol megelégszik bíráló azzal, ha a pályamű szerzője jó úton jár, helyes irányt követ, a forrásokat, melyeket basznál, felfogni, megítélni, az azokból elvont eszméket, elveket és tényeket logikai rendbe szedni s a mai irodalom nyelvén előadni képes.

E szempontból fogva fel e két pályaművet, általánosságban azt mondhatja azokról bíráló, hogy mindkettő helyes úton indult, jó irányt követett s elegendő sikerrel oldotta meg feladatát ; mindkettő felhasználta azon forrásokat, melyek e téren a magyar irodalomnál feltalálhatók, minők: „a francia forradalom okai,“ Tocqueville után b. Eötvös Józseftől ; Montesquieu b. Kemény Gábortól ; Quinet Edgár művei a forradalomról: Held „a francia forradalom története“ cimü müvét; Guizottól „az európai polgárosodás történetét; Bajza „emberi mive- lődés történetét,“ s végre a történeti előadásokon hallott érdekesebb mozzanatokat; mindkettő ezen elszórt különféle irányú anyagokból némi egységes képet s összhangzó eredményt birt alkotni. Hiányok vannak ugyan mindkét műben ; de a mit egyrészről a tárgy nehézségének tud be bíráló, másrészről azon körülménynek, hogy egy kezdő ifjú iró, sem a conceptio, sem az Ítészét terén nem bírhat még azon önállósággal, hogy a magasabb mütörténelmi igényeknek megfelelhessen. Nagyon elég az, ha tanulmányait keilő logikai rendben össze- állitni s azok fontosabb kérdéseit átalános körvonalokban megvilágitni tudja.

Különbség a két mű között az, hogy az 1-ső számú pályamű szerzője híven ragaszkodik forrásaihoz, azokat inkább magokat beszélteti, mint maga beszél; de az áthidazó láncolatot ügyesen köti össze saját eszméivel, nyomról nyomra halad s mindig szemmel tartja fő tárgyát, az elébe tűzött kérdést. De feltűnő hiánya az, hogy a pályakérdés második részét, t. i. mi befolyással volt e nagy forradalom az újkori államrendszer alakulására és az általános műveltségre, nem fejtette ki úgy, mint azt a tárgy fontossága kívánta volna.