Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
102 csesebb egyesületüknek, a „főiskolai tanári nyugdíjintézetnek“ vezetésével bizták meg; 1869-ben a sárospataki tekintélyes közbirtokosság kérte fel, hogy a díszes elnöki hivatalt vállalja el. Nyugdíjaztatása után, a vísi ref. egyház hívei, érdemei elismeréséül egyházuk főgondnokává választották. Dr. Soltész családos ember volt. 1842-ik évben vette nőül Vancza Vilmát, kivel 34 éven át boldog családi életet élt. Családja jóvoltáért, gyermekei jövőjéért mindent elkövetett s hogy reményében, számításaiban ő is, mint más ember, csalatkozott, annak bizonyára nem pusztán ő volt az oka. Miután dr. Soltész élettörténetét rövideden elmondottam, megkísértem előadni azt, hogy miért érdemli ö meg tőlünk, hogy róla kegyelettel emlékezzünk meg. Dr. Soltész János megérdemli, hogy emlékét kegyelettel újítsuk fel, 1-ör mint orvos. Minden orvos, ha magasztos hivatásának lelkiismeretesen igyekszik megfelelni, méltán érdemli meg a köztiszteletet, mert hiszen el kell ismernünk, hogy életét az emberek boldogitá- sára, nyomoruknak, szenvedéseiknek enyhitésére szentelte. Nem tartozik feladatomhoz, hogy csak röviden is megemlékezzem azon tulajdonokról, melyek szerintem egy valódi orvosban szükségképen megkívántainak ; de ha dr. Soltészban, mint orvosban, csakugyan megvoltak azon tulajdonok, melyekről előttem egyesek megemlékeztek, akkor őt méltán lehetett a szakképzett s ügyes orvosok közzé sorozni. Még sokan vannak azon időből, kik állítják, hogy orvosi pályáján az ifjúság s a nagy-közönség szeretetével találkozott; sokan vannak, kik benne a belátásos orvost, a melegkeblü emberbarátot s a kedélyes embert ismerték fel. Természetesen arra, hogy dr. Soltész orvosi működését mai nap kellőleg tudjuk méltányolni, szükséges, hogy magunkat mintegy azon korba gondoljuk vissza, melyben ő az orvosi pályára lépett és működött ; fel kell gondolnunk azt, hogy az orvosi tudománynak majd minden nagyobbszerü vívmánya az utóbbi 4 évtized alatt jött létre. Ezen gyors és valóban meglepő haladást a górcsői vizsgálatoknak, az élettani és kórvegytani kísérleteknek, a kopogtató és hallgatódzó módszernek, a különféle tükrök alkalmazásának és más eféléknek köszönhetjük, miket a régibb orvosok még nem használhattak.
