Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878
28 de hogy a gyüjtöttekből Ízléses koszorút kössön, ahoz nincs elég gyakorlottsága, kellő kritikája. A 2-ik számú pályamű szerzője legelőbb rövid dtnézetét adja Magyarország történetének, a husszita ?nozgalomtól kezdve, a reformáció fellépéséig. Helyesen indul ki, midőn a husszita mozgalmat hazánkban nem a vallásujitás szükségérzetének, hanem inkább a politikai összeköttetés eredményének tekinti, melyszerint a hazánkba több Ízben betörő, sőt itt huzamosabban tartózkodó cseh hadak ismertették meg a felvidékkel a Huss tanát. Azután röviden megemlíti, hogy a Hunyadiak miként küzdöttek éjszakon az eretnek husszita rablók és délen a pogány törökök ellen, és hogy e ház letiinte után miként enyészett el a nemzeti nagyság s ezzel egyidejűleg miként sülyedt alá hazánkban a keresztyén egyház. A cikk végén megjelöli azon korszakot, melyet a reformáció küszöbének nevezhetni; ezt a 15. és 16. századra teszi, s itt csak annyiban téved, hogy a 16. században az első századnegyednél a határt meg nem jelöli. Ezek után szerző áttér ezen korszak vallásos állapotának ismertetésére. Talán igen is nagy súlyt fektet szerző a nemzet vallásosságára, midőn a török elleni küzdelemben kifejtett buzgóságát nagyobb mértékben tulajdonítja, Horváth némely adatai után, a vallásosságnak, mint a hazaszeretetnek (4. 5. 1. 1. 2. sz.). Ezután indokolni kezdi a vallásos sülyedést, nevezetesen : hogy a papság erkölcstelensége idézte elő az egyház iránti elhidegedést ; ezen állításánál helyesen utal Aeneas Sylvius nyilatkozatára (6. 1.) ; ezért fogadta örömmel a felvidék a Huss tanát, s utána veti azt is, hogy a fajrokonságnak is volt ebben része. E mozgalom ugyan elnyomatott, de fenmaradt szelleme előkészítette a talajt a reformációra. A magyar nép jellemvonásai közt azt, hogy rajongó nem volt, helyesen említi szerző, de midőn a Mária cultusról azt állítja, hogy az a nemzeti vallásosságnak régi emléke volt, ez határozottan téves. A németek szokták ezt felhozni, mégpedig nagyon kétes joggal, saját magukról ; de mi nem beszélhetünk igy, már csak azon oknál fogva sem, mivel ősi hitünknek még alapvonásai sincsenek biztosan tisztázva ; e téren majdnem egészen homályban tapogatódzunk. Kimondja szerző, hogy a főpapság helyzete alkalmul szolgált világias irányuk kifejlődésére s ezzel együtt az erkölcstelenségre; hogy az alsóbb papságot a szegénység és tudatlanság sodorta az erkölcstelenség örvényébe. Ügyesen vonja be az indokolásba Nagy Szabó Ferenc naplóját a végett, hogy kimutassa, hogy a reformáció azért is kedves volt, mert olcsóbban juttatta az embereket az üdvösséghez a kath. egyház n
