Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875
31 Épen igy emlékeznek a történetírók magyar őseink költészetéről a fejedelmek idejében a X-ik században. Különösen Béla király névtelen jegyzője említi, hogy voltak vallásos, gyász-, hős- (történeti) énekeik és női (szerelmi, lyrai) dalaik. Versekbe foglalva énekelték el papjaik (táltosok) az istenitiszteletnél szokásos beszédeiket; igy adták elő más ünnepélyes cselekvé- nyeiknél (eljegyzés, meghívás) mondókáikat. Bírtak külön dalnoki, költői osztálylyal (vándor-dalnokok, troubadourok), kik saját szerzeményeiket hangszer (cithera, tárogató, sípszó) kísérete mellett énekelték el. De az e korbeli költészetnek szintén csak tárgyait bírjuk, az úgynevezett „magyar mondakörben“’, mely két részre, u. m. az Álmos- és Árpád-mondakörre oszlik, a szerint, amint t. i. a költeménytárgyak egyik vagy másikra vonatkoznak. Hasonlóképen csak tárgyait bírjuk az Árpádok vagyis a XL, XII. és XIII-ik századi magyar költészetnek az úgynevezett „király mondakörben“, melyek szerint úgy látszik leginkább a történeti (hősi) költemények miveltettek előszeretettel. De, hogy a vigalmi énekek és dalok iránt is volt hajlama a nemzetnek akkor, ezt több adat bizonyítja. A történeti énekeket leginkább a hegedűsök, vándor-dalnokok mivelték, kik bekalandozva az országot, egyes főurak házainál, saját dallamuk szerint, húros hangszer kísérete mellett énekelgették saját darabjaikat. A vigalmi dalokat pedig a hegedűsökön kívül költötte és dalolta mindenki, ki azokhoz képességgel és hajlammal birt. Ezeken kívül már most megindult a templomi magyar énekek szerzése vagy a latinból való fordítása is. Itt említhetők az úgynevezett mimusok és histriók verselése is, kik Kun László idejétől kezdve a népnek nyilvános helyeken, előbb bibliai, utóbb világi cse- lekvényeket mímelve (taglejtéssel kisérve) adtak elő. Még az Anjouk alatt, a XIV-ik században is, megmaradtak az előbbeni század költészetének mivelési módja (hegedűsök) és nemei : történeti, regés s vallási énekek és vigalmi dalok. De eredeti verselt alakban „ Pannonia megvételéről“ szóló éneken kívül egy sem jutott el korunkig. A többinek csak történeti emlitését bírjuk ; emlittetik ugyanis, hogy megénekelték e korban : Zách Klára szomorú sorsát, Kont és 32 társa kivégeztetését, Kis Károly végzetes esetét sat. Amennyire a „Pannonia megvétele“ cimü énekből Ítéletet lehet mondani: úgy látszik, e korbeli költészetünk, kivált a vers- alkatraxskvw, inkább megközelítette a prózát, mint a valódi verselést, X. 8Z. XI. XII. XIII. sz. XIV. század
